Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

24 tek tudorává avatták; mint ilyen a pesti piarista gimnáziumban a történelmet tanította. 1780-ban kéri a rendet, hogy mentse föl a tanítás alól, hogy teljesen irodalmi kutatásainak és tanulmányainak élhessen. A rend készséggel teljesítette Horányi kérelmét. Már ez időben kezdi az anyaggyűjtés a „Memória Hungarorum" kiegészítéséhez. Időközben (1784. decz. 16-án) engedélyért folyamodott egy latin nyelven szerkesztett hetilapra is, mely azonban valószínűleg előfizetők hiányában nem jelenhetett meg.

1) Az 1790-iki nevezetes országgyűlés ujabb lelkesedésre buzdítja és megírja „Be Sacra Corona Hungáriáé et Regibus eadem remeditis Com mentarius" czimü nagyobb terjedelmű munkáját, melyről Horvát István irja a következő jellemző szavakat: „ E könyve noha mintegy csak vásári portéka volt, szülte az idő környülállásai miatt legnagyobb megtiszteltetését. Ugyanis azonkívül, hogy a követ uraktól nyomtatványaiért számtalan aranyokat nyert ajándékul, a legpompásabb asztaloknál nyilván megvendégeltetek, s egészségéért a vig gyülekezetekben, kiváltképpen az akkori Fekete gróf generálisnál, több izben poharak üresitettek"(!) Elete utolsó napjáig folyton munkálkodott. Utolsó munkájával a rend iránti háláját akarta leróni. Midőn a „Seriptores Scholarum Piarum liberaliunque artium magistri, quorum ingenii monumenta exhibet" czimü munkája utolsó ivét a sajtó alá adta, meghalt 1809. szeptember 11-én Pesten. Halála országszerte nagy részvétet keltett; iróink és költőink egymással versenyezve siettek emlékét megörökíteni. Boldogréti Vig László életrajzát is megírta a „Hazai és külföldi Tudósítások'--ban, Helmeczy meg „Hányiró" czimü anagrammát készítette róla. Hült tetemeit a belvárosi templom sírboltjában helyezték örök nyugalomra .... Tüzes magyar vala ama Tüzes magyar világban S egy hazaíi Diogenes Az arany szabadságban: De egy szelíd békegalamb Szerzetének ölében, Pelikáni lélek lakott Szittyái kebelében. Hunnia volt egyedül csak Istennője, bálványa, Hunniának bálványozott Egyetlen Minervája. Ezért buzgott mindenkoron Testestül és lelkestül, ') Folyamodványa a kegyesrendiek budapesti levéltárában van meg. Feltalálható az országos levéltárban is. Az engedélyt deczember 20-án kapta meg Horányi. L. az országos levéltárban levő 1786. 2568. számú iratokat. Ezeket a consilium az egyetemi tanácshoz intézte ebben az ügyben, jelentvén, hogy „ihm (Horányinak) dieses vermőge der Press Freyheit gestattet wird, mit dem Bedeuten, dass sich der Verfasser der gewöhnlichen Censur zu untewerfen habé." Ferenczy József „A magyar hírlapirodalom története 1786 1867-ig" czimü munkájában nem emlékszik meg Horányi vállalkozásáról.