Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

23 tudományok tanítására hívta meg. Horányi e megtisztelő állást nem fogadta el, hanem továbbra is Rómában maradt, a hol még 1757—58-ban a theologiával foglalkozott behatóbban. Most hazájába tért vissza Útközben meglátogatta Nápolyt, a honnan Florenczbe, Pisába, Genuába és Turinba utazott, innen Svájczon és Németalföldön keresztül Angliába hajózott és innen a szövetséges rajnai, frankoniai, német és cseh tartományokon átutazva, 1758. végén gazdag tapasztalatokkal hazaérkezett. Most Bajtay Antal rendfőnök Váczra küldötte a gimnázium alsóbb osztályainak tanítására. Itt szentelték föl 1759. junius 5-én misés-pappá. Két év múlva Nyitrára ment, a hol a grammatikai osztályok tanára volt. 1762-ben Kecskemétre került. Itt irta „Oratio pro arte poetica" czimü munkáját, mely nevét nálunk is ismeretessé tette, ugyanekkor választotta Tapolcsányi rendfőnök titkárává. E tisztséget azonban csak rövid ideig viselte, a mennyiben már 1764-ben Szegeden tanított, a következő évben ismét Kecskeméten és azután Magyaróváron adta elő a költészetet és ékesszólást. A mikor pedig Váczon a nemes ifjúság számára létesült akadémia, az úgynevezett Thercsiamwi megnyílt, ő nyerte el ez uj intézetben a bölcsészeti tanszéket. Itt fejtegette Fassoni Liberatus, Beccaria János és Dalham Flórián munkáit, azzal a tudással és lelkesedéssel, — mely minden irányú munkálkodását annyira jellemzi. Szabad óráit itt is a tudományoknak szenteli. Ez idei működéséről jegyzi föl Sárváry Béla a következőket: „Nehezen mutathat fel a haza, de nehezen mutathat fel a birodalom is oly tudománybarátot, művészetkedvelőt, régiségbúvárt, irót, műbecslőt és kiadót, minő volt a lankadatlan Horányi; ki annyira meg tudta választani az életre való műveket, ki annyira szétágazó tanszakokat ismertetett meg, ki oly forró kegyelettel rótta le jelesebb iróink iránt a hála kellő adóját, ki műveit annyira terjeszteni, kapósakká tenni birta volna. Szóval, ki akár saját műveivel, akár egyéb hirhedt irók munkáival majd a hazai, majd meg a világirodalomnak oly hű szolgálatokat tett, vagy vállalatiban oly szerencsével járt volna el, keveset birunk felmutatni." Kissé túlzott dicséret ugyan, de pillantást enged vetnünk Horányinak szellemi műhelyébe. — Ez időben áll be életében és működésében a forduló-pont, mely nevét örökre emlékezetessé teszi a a magyar irodalomtörténetirás történetében. Ekkor fogamzik meg agyában az a gondolat, hogy a külföldnek sokszor hangoztatott és már fönnebb emiitett szemrehányásait megczáfolja. Irodalmunk történetét veszi beható kutatás alá és elkészíti a „Memória Hungarorum" tervét. Sok időre volt e miatt szüksége és a rend egy pillanatig sem késlekedett, hanem megadta neki a fölmentést a tanítás alól, hogy minden idejét nagyjelentőségű munkájának szentelhesse. A munka tervezete a „Prodromus Hungáriáé Litteratae" 1770-ben jelent meg Velenczében. Ezután 1771—74. Nyitrán, Tatán, Pesten és végre Budán testvérénél visszavonultan élt, munkájához gyűjtvén az adatokat és azt három kötetben (1775—77.) ki is adta. 1777-ben visszatért a pesti rendházba, a hol katechetai hivatalt viselt. Már a következő évben a budai egyetemen a bölcsészet és szépművésze-