Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

22 1752-ben fiatal kura miatt Győrben megismétli a rhetorikát s mindenütt fényesen megállotta helyét. Tanárai korán észrevették, hogy vasszorgalmu és kiváló észtehetségekkel megáldott ifjúval van dolguk. Helyes felfogás, józan Ítélet jellemzik már iskolai dolgozatait is. Az iskolai tanulmányok minden ága iránt egyenlő hajlamot és tehetséget árult el, de különösen kitűnt a latin nyelvben, melyet Írásban és szóban egyaránt hibátlanul birt. Barátja Schedius Lajos, egyetemi tanár megjegyzi, hogy már ekkor bámulatos ügyességgel készített latin szónoklatokat és költeményeket. Iskoláinak végeztével előtte állott a pályaválasztás komoly és nehéz feladata. Nemes származása, kiváló tehetsége, atyjának tekintélyes álllása, vagyona, az ő nemes törekvése mind arra ösztönözték, hogy elődeihez hasonlóan ő is a közélet terén érvényesítse tehetségeit. A kedvező körülmények mind a legfényesebb jövővel kecsegtethették. De Horányit nem csábította a külvilág hiu fénye, káprázatos csillogása. Ugy érezte, hogy a polgári pályán nem tehet annyi szolgálatot hazájának, mint a mennyit fényes tehetségei után mindenki joggal elvárt volna tőle. Ő egyedül a tudományosságnak, irodalomnak és iskolának akarta életét szentelni. Belépett tehát abba a szerzetbe, melynek kiváltságos munkaköre a tudományokkal, szépművészetekkel és a tanítással való foglalkozás. Nemcsényi Adolf, a kegyes tanitórend akkori főnöke szívesen vette föl a szépreményekre jogosító ifjút a rend tagjai közé. 1752. október 22-én vette föl Privigyén a szerzetesi öltönyt. Itt töltötte a két esztendei próba-időt. A magányt és könyveit kedvelő Horányi teljes sikerrel állotta ki a próbát. Hivatalos kötelességeinek teljesítésén kívül szorgalmasan forgatta kedvelt íróit. Érdeklődését leginkább a klasszikus világ nagy gondolkodói nyerték meg. Legfőbb óhajtása volt ezek szellemébe bemélyedni. A latin nyelvnek tökéletes tudása nagyban megkönnyítette ezt a munkáját. Vezetői örömmel tapasztalták, hogy fiatal rendtársuk napról-napra jobban megközelíti azt az eszményt, melyet követendő például állítottak eléje. így történt, hogy a két évi próbaidő eltelte után, a legkitűnőbb ajánlásokkal küldötték Pestre. Itt tanulta 1754-ben a bölcseletet és a következő év január 14-én letette a szerzetesi fogadalmat, mely örökre a kegyesrendhez fűzte. A rend kormánya Horányit eddigi buzgó munkálkodásának jutalmazásául és a bölcsészeti tudományok behatóbb tanulmányozása czéljából Rómába küldötte. Itt a Nazarenum Collegiumban, utóbb a szt. Pantaleonnál a természettudományokban oly szép előmenetelt tett, hogy 1756-ban ezen tudományok nehezebb tételei fölött nyilvánosan vitatkozott. Nem volt Rómában tudós, vagy tudománykedvelő, kinek barátságát vagy támogatását meg nem nyerte volna. Albánt, Passionei, Archinto Rómának legismertebb tudósainak, Corsini Ede, Marroni Antal, Giraldi Ubald, Fassoni Libcratus, Buonchiocchi Alajos és egyéb tekintélyes férfiaknak barátságát előzékeny modorával és nagy tudásával csakhamar megnyerte. Ekkor fordította le klasszikus latinsággal Beccaria János, turini főiskolai tanárnak Franklin villanyelméletéről irt hires munkáját. E munkáját Severinio Miklós-nak, a nápolyi piaristák főnökének ajánlotta, ki őt Nápolyba a természet-