Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

13 volt kezébe ; melyet egy cserépedényben hamuba téve bizonyos iskátulyácslcában a római temetkezés módjára a földben találván egy szegény ember, attól váltotta volt bé. Ezen pénzt mindaddig sok nyomorúságai között magánál megtartotta, akkor pedig 1742-dik eszt. Frideriknek a prussiai királynak, mint igen jeles szép ritkaságot ajánlott, s annak alkalmatosságával Írásában az ifjú királyt hasonlította Nagy Sándorhoz ! Heltáról, a Szeben melletti szász faluról érdemesnek tartja a följegyzésre, hogy ott hires cseresznye terem. Hunyadi Ferencz következő tréfáját is megörökítette: „Mikor 1595-dik eszt. Zsigmond Szinán basa ellen az Oláhországba nagy készülettel ment volna, Ferencz doktor olyan hírt költött alattomban az udvari ifjak között, hogy ő tudna olyan fegyver ellen való orvosságot, melylyel valaki élne, azt a golyóbis nem találná; a fülébe menvén a fejedelemnek mint ifjú embernek, és Ferenczet reá kérdvén, nem tagadta meg, sőt állatta, hogy ugy vagyon; de az a féle szerekkel való ládáját Brassóban hagyta. Utánna küldvén őtet a fejedelem, azt irta vissza Brassóból: ő a ládájában olyan fegyver ellen való orvosságot talált, hogy valaki azt akarja, hogy az oláhországi hadakozásban a golyóbis ne találja, az üljön Brassóban, a mint ő is fog cselekedni, s jovallja, hogy a fejedelem is ugy cselekedjék." Kis Imréről írván, ezt az „emlékezetes dolgot" jegyezte föl: „Emlékezetes dolgot ir meg erről Rákóczi Ferencz, hogy meghalván a nagyanyja, Bátori Zsófia, a Rákóczi háznak sok fejedelmi kincsét, drága-köveit, gyöngyeit, ezüst, arany marháit ládákra rakván, hogy más rezidentiákba szállítsák, ilyen titulust ragasztottak a ládákra : Páter kis prédikdtióji. Az útban mikor vinnék, a Tököli Imre kezére akadtak a ládák; melyeket felnyitván, ugy találta, hogy a prédikátiók mind arany, ezüst edényekké, drágakövekké, gyöngyökké változtanak; a melyeket azután fordított a maga hasznára, hadainak tartásokra. Csombor Márton következő kalandját is elbeszéli: „Francziaországban egy fogadóba menvén más emberekkel -késő estve ott háltanak; de mikor ő még jó reggel mélyen alunnék, a társai elmentenek, a fizetés a nyakába maradott, a gazda franczia nyelvnél egyebet, a melyet Csombor még nem értett, nem tudván; nem alkhattak meg, mivel néki magyar aranynál egyéb pénze nem volt, azt pedig nem esmérte a fogadós, azért ruháiból kifosztván, a fogadóból kiűzte félmezitelenen." Ilyen és más hasonló közbevetések okozzák egyrészt tárgyalásainak aránytalanságát. Innen van, hogy igen gyakran jelentéktelenebb Írókról sokkal többet olvasunk, mint irodalmunk nevezetesebb alakjairól. Másrészt pedig kedélyessé teszik e közbeszúrt anekdoták a könyvet, a melyet a sok száraz adat miatt egyfolytában alig lehetne végig olvasni. Különben tárgyalásai aránytalanságát menti az a körülmény, hogy mindenkiről annyit ir, a mennyit róla kikutathatott. Kiről többet tudott, többet ir. Adatainak közlésében pontosságra törekszik. Az egész munkáról meglátszik, hogy szerzője lelkiismeretes iró. Ha egyben-másban téved is, nem mindig az ő hibája. Szembetűnő fogyatékossága művének egyoldalúsága. Könyvének jó részében református vallású irók életét és munkáit ismer-