Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900
14 teti. 1) De e körülmény magyarázatát könnyen meglelhetjük. 0 mint buzgó református pap ezeket jobban ismerte, mint a más felekezetek vallási iróit; amazok műveihez is könnyebben hozzájuthatott, mint emezekéihez. A vallásos Bethlen Kata grófné könyvtárában is jobbára ily irányú műveket találhatott s igy nem csodálhatjuk, hogy túlnyomó számban szerepelnek a vallási vitairók. Ebből az a hasznunk, hogy több magyar irót ismerünk meg, mert a vallási viták nagyobbrészt magyar nyelven folytak. Kevésbbé menthető azonban egy másik hibája: vallási elfogultsága. Mint őszintén vallásos protestáns pap keményen ragaszkodik felekezetének hitelveihez, azokból mit sem enged, a mikor szükséges yédelmökre kel s kíméletlenül utasítja rendre a vallását megsértőt. Nem csak a katholikusokkal szemben ját el igy, hanem a más vallásuakkal szemben is kíméletlen, s mikor heve elragadja: igazságtalan. Elfogultságáért már a régibb irók is megrótták. Horányi sem hagyja szó nélkül: „Magnus hic vir praestantibus ingenii sui rnonumentis Transsylvaniam non vulgariter illustravit, commnnemque adplausum tulisset, si memor suac conditionis et circunistantiarum mitius et prudentius scripsissct."-) Hasonlóképen vádolja Wallaszky 3) „ más vallásúak és nemzetiségűek elleni keserű gyűlölettel."• Maga Sámuel Aladár 1), a ki pedig nagy szeretettel tárgyalja Bod munkásságát, és kénytelen beismerni, hogy „erős felekezeti szelleme nyilvánul az irók megítélésében. „Ezt látjuk az unitárius, de különösen a róni. kath. irók és tudósok ismertetésében." Elfogult továbbá a hitehagyottakkal szemben és ócsárolja uj vallásuk szellemében irt munkáikat. A reformátusból unitáriussá lett Basilius Istvánról irja: „Egy ideig tanított a reformátusok közt a kolozsvári iskolában helyesen; de minekutána Blandrata és Dávid P'erencz a sz. háromság ellen kezdvén tanítani, 1566-ik esztendőben melléjek adta magát s ő volt a harmadik, a ki azt az igazsággal ellenkező tudományt tanította és nagy hatalommal, élő nyelvvel és írással terjesztette és oltalmazta." Dévai Bíró Mátyásról olvassuk: Legelső volt ez a Dévai Mátyás, a ki a reformátiónak hajnalán az Isten beszédének lámpását egész Magyarországban elhordozta és a tudatlanság homályában élő embereknek a világosságot megmutatta." Gálszécsi István azon reformátusok közé tartozott, kik az embereket „elméjekben megfeneklett s rögzött babonáktól megtisztitották". A katolikussá lett Otrokócsi Fóris Ferencznek „Róma Istennek sz. városa" czimü könyvéről ezt irja: „Ez a könyvecske teljes a sz. írásnak vétkes eltekerésével, és a protestánsok ellen költött hamis vádokkal; melyeket jól tudott maga, hogy nem igazak, s mégis mintha vallásunkat nem tudta volna, visszákiáltó lelkiisméreti tanúbizonysága ellen, felirt s világ eleibe bocsátott." Péterji Károlynak a szemére hányja vallási elfogultságát: „sohol Írásiban jól, annál ') Marczali H. is ebben látja Bod felekezetiségét. Képes irod. tört. I. 529. 1. (2. kiadás.) a) Memória HungaroVuni. I. : 1) Gonspectus Reipubl. Litt. 22. 4) Bod P. élete és művei. Bpest, 1899. 168. 1.
