Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

12 kegyes, értelmes, igen ritka elmés, vallásban tántorgó, hires, tudós, nevezetes" ezek a gyakran ismétlődő jelzők az irók jellemzésére. Egyes munkákról gyakran olvassuk ezeket: „Szép tudós és jó rendbe szedett munka, szép szükséges, hasznos könyv, igen jó munka, dicséretesen vagyon kidolgozva, elmésen és fundamentumosan irott szép munka, ez a könyv jó móddal vagyon irva, dicséretesen vagyon kidolgozva, igen szép rendes könyv, szép móddal, jó renddel tudóson Íratott könyv, motskos könyv" stb. Az irók munkásságáról minden behatóbb jellemzés és kritika nélkül szól: „így pl. Balassa Bálintról ezeket irja: „Gróf Balassa Bálint nemcsak hires nevezetes vitéz ur volt; hanem nagy tudományú is, a vers szerzésben igen hatalmas, kinek énekei sokszor kinyomattatván mindeneknek kezekben forognak." Beniczky Péterről: „Jó magyar versszerző, kinek versei szépen és erőltetés nélkül folynak." Enyedi Sámuelről: „Ugy látszik holmi verseiből, hogy alávaló poéta nem volt." Forró Pálról: „Istennek egyéb ajándékai között a versírásra nagy hajlandósága volt: tudta is jól a görög, de kivált a deák nyelvet, mely meglátszik a verseiből." Tyttkodi Márton, körösi pap könyvéről: „Mind betűje, papirossa ennek igen szép, kár volt hasznosabb könyvre nem fordítani." Érdekesek az életrajzokhoz fűzött megjegyzései is; a milyenek pl. : Heltai Gáspárról: „így a maga példájával eléggé megbizonyította, mely nehéz a földiekről lemondani; még azoknak is, a kik azt másoknak jovallják; és hogy a papok is csak emberek." Németi Mihály elkallódott kéziratairól szólva megjegyzi: „Azért jó az embernek a mit ir magának ha lehet kinyomattatni; nehogy mások fojtásnak csinálják és a nyulak után lövöldözzék." Tsétsi János sorsán igy elmélkedik : „Csak igaz az, hogy a jó illatú fejérliliomnak is vagyon fekete árnyéka: a hasznos tudós emberben is vagyon erőte'.enség, a melylyel mind magának s mind másnak küszködni kell" stb. Egyes helyeken kedélyes megjegyzésekkel és anekdotákkal tarkítja előadását. Így Dudit András-vó\ a következő anekdotát közli: „Megjegyzésre méltó dolog az, hogy Maximilián császártól küldetvén Lengyelországba, midőn mint követ, a püspöki ruhában a királykisasszony köszöntésére bévitetett volna, az hol sok nemes leányok voltanak együtt, egy azok közül annyira eltüzesedett a püspök látásán, hogy azt mindnyájon észrevennék másqk is. A püspök kimenetele után mikor kérdeznék : miért tüzesedett el olyan szembeötlő képen annak jelenlétében ? Felelt a mint lehetett, de végre megvallotta a királyleánynak, hogy az előtte való éjtszakán álmában, az atyja és az anyja épen ilyen ábrázatú és teste állású embernek akarták adni férjhez, a püspöki ruhát kivéve. Melyet akkor mint állombéli híjában valóságot csak elnevettek, semmibe hajtották; püspöknek megházasodni lehetetlennek tetszvén. Idővel pedig elhagyván hivatalát és külső emberré lévén, azon leányt, már pedig akkor özvegy asszonyt, elvette feleségül." — Gyöngyösi Pálról bővebben ir és munkái fölsorolása után megjegyzi: „Ez arról nevezetes, hogy még kassai pap korában Nagy Sándornak egy aranypénze akadott