Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

11 volt, „hogy a két hazában, Erdélyben és Magyarországban, ázelőtt élt tudós embereket, kivált a kik valami világra bocsátott munkájok által emlékezeteket fenhagyták, régi, eltakartatott, megavult hamvaikból megelevenítse és újonnan világra hozza." Bod Péter munkájának czéljáról és anyagáról körülményesen beszámol műve előszavában. Az idevágó fontosabb részleteket közlöm: „Hazádat és magyar nemzetedet igazán szerető kegyes olvasó!" — igy szólítja meg honfitársait. „Előszámláltatnak itt azok tudósok- bővebben, a kik a XVI. és a XVII. században éltenek. Azok is nem mindenek, hanem többire csak azok, kik valami Írásokban emlékezeteket fennhagyták. De még azok sem mindenek, hanem a kiknek Írásaik és Írásaikban emlékezetek előfordultanak. Emiitettnek olyanok is, de kevesen, kiknek Írásaik nem fordultanak elő, de jó emlékezetek fennmaradóit." „Vágynák ezen magyar tudós seregekben némelyek erdélyi, szász és magyarországi tót nemzetből valók is; de azok mind olyanok, a kikről nem lehet sajnállani a magyar nevezetet — — — ." „Más országokban a tudós asszonyok nem oly ritkák, mint a fekete hattyúk, vagy a fejér csókák, a kik a tudós férfiak között előszámláltatnak s dicsértetnek. Ha azért itt is egy-kettő megemlittetlk, hogy másoknak legyen jó példa követésre, s a tudományt azoknak példájokkal ne szégyenljék, nem illő, hogy a miatt senkinek illetlen vádja vagy Ítélete alá essem." „Megemlittetnek némelyek az élők közül is, melyért senkinek nehézséget venni elméjére nem illő. -— — — Nem is említtetik itt senki szeretetlenül, ha szintén nem is dicsértetik is sok szóval, a mely illetlenséget hozna magával. — — — Vallására nézve is ezen tudósok társaságokból ki nem maradott senki, ha nem ha elmaradott, csak ez az oka, hogy előmbe nem akadott s nem tudhattam." Az idézett részekből láthatjuk, Bod törekvéseinek czélját. Vájjon mennyiben sikerült ezt neki elérnie, az alábbiakban fogjuk megvilágosítani. — Annyi tény, hogy régi irodalmunk ismeretének megbecsülhetetlen anyagát mentette meg. Ötszázhuszonnyolcz írónak ismerteti életét és műveit; felsorol azonkívül 55 névtelenül megjelent munkát és az általa ismert könyveket husz szakban csoportosítja. A mi az egyes irók életének és munkásságának tárgyalását illeti, nem sokban különbözik Czvittinger eljárásától. Mások Ítéleteit már nem idézi, de még közli a dicsőítő verseket. Az életrajzokat megjegyzésekkel szokta kisérni. A munkákkal behatóbban nem foglalkozik, csak egyes odavetett megjegyzéseket fűz hozzájuk, melyeket kritikáknak nem nevezhetünk. Egyik másik munkának tartalmi kivonatát is közli s figyelmezteti az olvasót az érdekesebb és szebb helyekre. Sok helyt még azt is följegyzi, hogy kinek ajánlotta az iró művét, másutt meg anekdotákkal fűszerezi előadását. Megjegyzései az általánosságban mozognak. Dicsérő jelzőit gyakran ismételi: „Széptudományu, nagyokosságu, nagybátorságu, nagytörvénytudó, nagytudományu, sokat látott-hallott, istenfélő