Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

10 gal egybeszedegetett és az mostan élőknek s ezután következendőknek tanúságokra s jóra való serkentésekre közönségessé tett T. TS. Bod Péter a M. Igeni ekklésiában a Kristus szolgája. (Szeben 1766) — A munka lassan készült, mert szerzője nagy körültekintéssel gyűjtögette adatait „Több husz esztendejénél — irja az Athenás ajánlásában — hogy ezen végre a mint a dolgokra keresve vagy történetből akadtam jegyezgetéseket kezdettem tenni." Kutatásait azonban sokkal kedvezőbb körülmények között végezhette, mint elődei: Bethlen Kata grófnőnek gazdag könyvtárában az anyag önként kínálkozott a feldolgozásra. 1748-ban már. ezt irja : „Eddig az ideig fordultanak meg kezemen 340 s több különös materiákról, különböző emberektől Íratott magyar könyvek, melyek 1536-dik esztendőtől bocsájtattak világ eleibe."

1) Nagy segítségére voltak Cserey Mihály, Helmeczi István, Sinai Miklós, Veresmarty Sámuel, Veresmarty István és mások, a kikkel munkája érdekében levelezésbe bocsátkozott, s a kik szintén végeztek kutatásokat.

2) De legnagyobb segítségére volt Ráday Gedeon gróf, kinek könyvtárában sok magyar könyv volt összegyűjtve, melyeket rendelkezésére bocsátott az ország minden részében szétszórva élő tudósnak.

3) Rádaynak az volt a czélja, hogy a tudósok és irók közt némi összeköttetést hozzon létre s ezért minden valamire való irót fölkeresett leveleivel részint, hogy munkára buzdítsa őket, részint hogy könyvtárát az ő segítségükkel gyarapítsa. Mert ő is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a magyar irodalom történetének anyagát összegyűjtse. De az előkészület és tervezgetés sokáig tartott, „mert — mint Váczy János irja — Ráday figyelmét gyakran elvonta saját munkájától akár a mások tevékenységének gyámolitása, akár valamely uj jelenség méltánylata, vagy segélyezése." Mikor azonban Bod Pétertől megtudta, hogy hasonló vállalkozásba bocsátkozott, készséggel ajánlotta neki föl használatra, könyvtára legbecsesebb műveit, hogy mennél teljesebb anyagot gyűjthessen össze. De Bod Péter helyhez kötött hivatala miatt nem utazgathatott, s a hol gondolhatta, hogy talál valamit, nem kutathatta föl. Maga is bevallja: „azonkívül igen puszta és parlag földre esett az én aratásom, melyet a sokszor itt kóborló pogányoknak, pokol szomszédoknak és a szelid múzsákkal rosszul egyező haragos Mársnak tüze annyira elperzselt, hogy még csak tallózni is alig lehet." Hasonló értelemben ir Ráday Gedeonhoz is: „A könyvek szerzésekben igyekeztem, de kevésre lehetett menni, minthogy a régiség és hazánknak sokféle vesződései, a melyek voltanak, megemésztették; de csuda, hogy e tatár égette, török hamvasztotta hazában csak annyit is lehet találni, holott itt egymást érte a sok pusztítás ez előtt." Mindamellett nagy szorgalommal gyűjtötte össze mindazt, a mi régi irodalmunk emlékei közül az ő korában még föltalálható ') A szent bibliának históriája. (Előszó.) Sámuel Aladár: Id. m. 165. 1. n) V. ő. Toldy F.: A magyar költészet kézikönyve. II. ús Magyar Irodalmi Berek. I.; Váczy János dr.: Gróf Ráday Gedeon összes művei. Budapest. 181)2. (Olcsó Könyvtár) 9. 1.; Figyelő 187(i. (Levelezés); Koppi Károly emlékbeszéde. Pest, 1792.