Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899

22 neden „strobilá"-nak nevezte, mely elnevezés mai nap átalában használtatik is. Az ivarérett proglottisok egyenként vagy nagyobb darabokban a strobilától elválván a bélsárral kifelé jutnak, a hol egy ideig mozognak is, miért is Pallas az ilyen proglottisoknek „ovaria ambulantia" nevet adott. Van Beneden a ráják- és czápákban olyan taeniákra is bukkant, melyeknek proglottisai még éretlen állapotban elválnak, és mint egészen szabad és önálló egyedek nem ritkán olyannyira megnőnek, hogy az egész anyatörzs hosszúságát is elérik. Ilyen példák után a proglottisok individualitását nem szabad kétségbe vonni. Megjegyzésre méltó, hogy triaenophorusnál az izülés igen elmosódott. A ligula polymorphismusát csak a nagyobb számú ivarszervek mutatják; caryophyllus és amphiptichusnál már ezt sem találjuk. Mig tehát az elsőnél a proglottis már nem szakad el semmikor, addig a két utóbbi esetben egy és ugyanazon proglottis végzi mind a scolex mind a proglottis működését. A galandféreg polyzoikus voltát mutatja ama morphologiai tény is, hogy más typus szerint van alkotva a scolex, és más szerint a proglottis. A scolex radiális typusát mutatja mind a szivókák mind a horgok elhelyezkedése. A proglottisok ismét a bilateralis typus szerint fejlődnek. A páros szervek a jobb és bal oldalon, a páratlanok a médián vonalban helyezkednek el. A botriocephalusok proglottisai e tekintetben valóságos minták, scolexök azonban a sugaras typust már nem mutatja, megfelelvén a két szivókagödör a test hasi és háti oldalának; a proglottisoknál a pórus gen. és az ovarium a hasi oldalra esnek és a spermarium a hátira. Midőn a taeniáknál a pórus gen. a test szélén föllép, ez éppoly eltérés, mint midőn a egyes bothr. fajoknál szintén a por gen. a médián vonalnak jobb és baloldalán ismétlődik. Ezen általános tájékozás után lássuk a galandférgek testének boncz- és szövettanát. A cestodok testének alapszövetét, melybe a szervek mintegy be vannak ágyazva, képezi egy, különben sokféleképpen módosuló üvegnemü kötőszövet, mely oly hatalmas, hogy a galandférgeket a trematódokkal együtt parenchymatikus állatoknak is szokás nevezni. Az egyébiránt szintén hatalmas izomrendszer a test parenchymáját két részre osztja, egy külső és egy belső részre, vagy Eschricht szerint kéreg- és bél- vagy középrétegre. Az elsőhöz számíttatik a cuticula és subcuticula a mésztestekkel együtt; a másikban föllépnek az ivarszervek, az ideg- és a kiválasztó rendszer. — A cuticula rugalmas hártya, mely 2—4 egymás fölött elterülő hártyából áll, vastagsága azonban a különféle állatoknál nagyon változik, sőt egy és ugyanazon egyed különböző helyein is, és az állat nagyságával sem áll arányban. Sommer-Landois voltak az első kutatók, kik fölületén likacsokat és ezekkel összefüggőleg lefelé menő csatornákat fedeztek föl, a mi a cuticula elnyelési képességére és a száj nélküli állat táplálkozási módjára mutat. Scbieferdecker ezen porusokon keresztül plasmatikus fonalakat is látott kilépni, és miután