Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899

II. A galandférgek természetrajza. Irta: Dr. PACHINGER ALAJOS, igazgató. Nemcsak régen, hanem napjainkban is — a nem ritkán több meternyi hosszú galandféreg általában egységes állatnak tartatik, polyzoikus voltát pedig már a régi kutatók erősen hangoztatták, az ujak meg kézzelfoghatólag bebizonyították. Ervekkel lehet támogatni mind a két nézetet, az elsőt élettani, a másikat alak- és boncztani tekintetben. Így pl. érzés, mozgás, táplálkozás és a kiválasztás egységesen kiterjed valamennyi proglottisra; e tekintetben a proglottis csak mint egy egységes szervezetnek része működik, egyedi értékkel nem bir. Az élő galandférgen látni, amint a mozgás, akár hosszúságban akar szélességben, hullámzatosan terjed az egyik izről a másikra. A kiválasztó edények az egész galandféreg testén keresztül húzódnak minden félbeszakítás nélkül. Ilyen tapasztalatok mellett valóban semmi sem természetesebb, mint a galandférget fejjel, nyakkal bíró és izekből álló egységes féregnek tekinteni, annyival is inkább, mert a fejen előforduló szivókákat, sőt az ormányt is, még a mult század vége felé is, átalában szájnyílásoknak tekintették a tápanyag fölvevésére. Azonban a galandféreg polyzoikus természetét már az arab orvosok is gyanították. Linné a többrügyű növényekkel hozza összeköttetésbe. A hires Pallas hasonló fölfogásban volt. A mit Steenstrup, a geniális svéd tudós csak elméletileg fölállított, azt azután Van Beneden és Siebold be is bizonyították, hogy t. i. a galandféreg feje egy álczaféle dajkának (scolex) és az izek ivaros egyedeknek (proglottis) tekintendők. És manapság ezen fölfogás már minden tankönyvben van visszaadva. Már azelőtt is volt ismeretes, de genetikus összefüggésbe csak az említett kutatók által hozatott ama tény, hogy a galandféreg teste fejlődésének első szakában másból sem áll mint a scolexből, mely egy ideig önálló, szabad életet él, de kedvező viszonyok között rügyezés utján a proglottisoknek egész sorozatát képes létrehozni, melyek kezdetben kicsinyek ugyan, de idővel mindig nagyobbak és fejlettebbek lesznek, ugy hogy a scolexből egy bizonyos távolságban már ivarérettekre is akadunk, mely stadiumba a scolex sohasem jut, lévén más czélja és rendeltetése. A proglottisok ezen összefügő lánczolatát Van Be-