Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1898

113 kedtek el, oidalt és elől a perlaki iskolás növendékek alkottak zárt sort, utánuk a polgárság és a tűzoltóság következett. A mi növendékeink a koszorú belsejében kaptak helyet. Egy perezre néma csend lett. Ifjaink az emlékoszlopot, a perlakiak a mi ifjainkat nézték. Mintha mindenki tudta volna, hogy várni kell! — Mintha mindegyik lelke Gáspáricsért szállt volna, hogy jöjjön, jöjjön és nézze ifjaink dicsőítő ünnepét. A néma csendet a Himnusz kezdő hangjai szakították meg. A keblek az áhítat érzelmével teltek meg, énekelt kicsi, nagy. Utána Polgár Ferencz 8. o. o. t. Kele György „Gasparics emlékezete" cz. költeményét szavalta el. Schwartzstein Ödön 8. o. t. emlékbeszédet tartott. — Megismertette társaival Gasparicsot és működését. Elmondta, hogy egy egyszerű ferenezrendü szerzetes volt, akinek nagy lelke arra ösztönözte őt, hogy az Isten igéjének hirdetése mellett abban a gyászos időben a hazafiság magvait is gondozza népének szivében. Arra buzdította híveit, hogy szeressék a hazájut kat. És ez a buzdítása akkor bün volt, akkora bűn, a mely halálérdemelt. Meghalt, hogy egy vértanúval többje legyen a magyarnak ! Majd Németh György 6. o. t. erővel — hévvel telten szavalta el Ábrányi Emilnek: „A kapucinusok kriptájában" c. nagyon szép költeményét. Szavalatának főleg az a része hatotta meg a közönséget, mely a 13 vértanúról szól, akik még akkor sem távoznak a megboldogult királyné koporsója mellett, amikor már mindenki még a szerető hitves is eltávozott. A szavalat után Kiss Ernő dr. tanár lépett az emelvényre. Beszédében rámutatott arra a magasztos és hazafias czélra, amelyre Muraközben a magyarság hivatva van. Megvédeni magyar voltunkat, a magyarságot minden ellenség ellen; ez Perlak magyarságának a hivatása. És ebben a hivatásában támogatni fogja Perlakot az a szellem, amely közöttük, amely bennök él, amelynek ők oszlopot emeltek. Beszéde közben a szónok letette az oszlopra koszorúját, azt a koszorút, amelylyel a főgimnázium ifjúsága Gasparics szellemének áldozni kivánt. A szónok végül megköszönte Perlak közönségének azt a lelkes és impozáns fogadtatást, amelyben az ifjúságot részesítette. Tóth Sándor állami népiskolai igazgató igen szép és magvas beszédben mondott köszönetet Perlak városa nevében annak a testületnek, a mely növendékeit Perlakra hozta. Az ünnepélyt a Szózat zárta be. A közönség a legfölségesebb érzelmekkel távozott. — Az ifjúság Perlak mintaszerű iskoláját és óvóját tekintette meg. Itt is tanult. Azt tannlta meg, hogy ilyennek kellene lenni annak az iskolának is, amelybe ő jár tanulni. Este 7 órakor trombitaszó jelezte, hogy gyülekezni kell. — Banketre mentek. A város előkeiősége, a tanári kar és a nagyobb ifjak a „Társaskör"-ben foglaltak helyet, a többiek a „Muraköz" vendéglő többi termeiben helyezkedtek el. Ki kell itt emelnünk, hogy Perlak áldozatkészségével is szerzett meglepetést a vendégeiGymn. Élt. 8