Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1898

114 nek. A bankettet a saját költségére egy fogással megbővitette. A szép és hazafias felköszöntőknek egész sorozatát hallottuk. Kovács Rezső főbíró, ősi magyar szokás szerint, legelsőben a királyra ürítette poharát. Kollarics Boldizsár 8.0. t. Perlak közönségét, Szabó Zsigmond dr. orvos a tanári kart és az ifjúságot köszöntötték fel. Beszélt több tanuló ifjú is Perlak közönségét és az elöljáróságot éltetve. Majd Perger József tanár állt föl; olyan hévvel és lelkesedéssel beszélt a belső függetlenségről, hogy mindenki azt érezte, hogy Gasparics lelke szól hozzánk. Kalcsoli Leó tanár a hölgyeket, — ismét Perger József Gasparics Vinczét, a vértanú jelenlevő rokonát és Szebényi Lajos ügyvédet, a 48-as honvédet, Szebényi Lajos pedig a tanári kart és az ifjúságot köszöntötte föl. A banketten a legkitűnőbb hangulat volt. Végeztével a hosszú kocsisor várakozott az utczán a tanulókra. A „Zala" ez. helyi lap tudósítója az ünnepet az 1898. évi 81. számában igy registrálja: Október 6. Perlakon. Mikor megindula megfakult, megsárgult lombok fonnyadt levele, s zörrenve végig sepri a szól az avaron, elérkezünk nemzeti gyászunk legszomoruságosabb évfordulójához. Hiába keressük a kalendariumi piros betűs ünnepek között, ott rá nem bukkanunk, ott csak a szürke, közönséges munkás-napok közé van rubrikázva, de lelkünkben az emlékezésnek sötét árnyéka megrezdül halkan, fájdalmasan ezen a napon. Nagy idő, negyvenkilencz hosszú év maradt el azóta, de bizony beborul szemünk, míg emlékezetünk ott jár az aradi Golgothán, a porladozó, kimart keresztfák között, a földben nyugvó félistenek porrá vált csontjai felett. Megbékült, lelkünkből kiszakadt már a bosszú gondolata, s míg az emlékezet könyezve von glóriát a Tizenhárom fölé, csak halk imát rebeg reszketve ajkunk. Ez a mi szent oltárunk, ott, hol kilencz bitófa kicsi czölöpeinek vágtak helyet, ott, hol a négy hősnek golyótól kiontott vére áztatta a földet. Nem jelzi a kalendárium piros betűje, de azért szent ünnepe lesz e nap mindig a magyarnak, a mig csak egy sziv dobog. * Talán sehol az országban nem ünnepelték meg nemzetünk e sötét gyásznayját oly szépen és kegyeletesen mint — Perlakon, e határszéli hazaiias kis városkában. Nagy, fényes nemzeti ünnepe volt Perlaknak október hatodika, azzá tette a nagykanizsai főgimnázium ifjúságának kirándulása, kik eljöttek tanáraik vezetése alatt, hogy megkoszorúzzák a vértanú-halállal kimúlt ferenezrendi szerzetes, a nagy nemzeti hős: Gáspárics Márkemlékoszlopát. Egyszerű, szerény obeliszk, kereszt és kard van belevésve a név fölött, és ez minden szónál hívebben magyarázza, mivel szolgálta a nemzeti ébredés hajnalának e kimagasló, nagy alakja, hazáját. Rajongó hazaszeretete a kis gyermekek közöl, a jövő szépen fejlődő csirái melói, odavonta őt is a szabadságharcz izzó. véres mezejére. Kardot ragadott, hogy a megölni szándékolt nemzet védelmében