Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

17 der eurige b égin ne t kaum — IX. 30.; — vergebens dráuet noch die fürchterliche Tatze — IV. 26. stb. a) Erős ragozás. Első helyen a régies alakokat emiitjük: zeuch hin in Frieden —- I. 10.; zeuch hin nach Babilon — 1. 66.; II. 51; fleug hin X. 21.: — und fleugt dahin IV. 24.; fleuch VI. 99.; — den sonst der Schiffer fleucht —IX. 54.; — da eine weiche Hand im Dunkeln ihn empfahet — XI. 45.; im Triumphe zu empfahn XII. 66. (V. V. ö. Kfn. empfan). — Thalmayr tévesen állítja az erlischt (XII. 59.) alakot hibás képzésnek; erlöschen hangtörést szenved. — wie zuweilen pflag VI. 64.; v. ö. kfn. pflac. — VIII. 55-ben olvassuk verdrungen e. h. verdrángt. A verloffen alak, melyet Wieland, többször használ, még pedig: — wir sind schon davon verloffen — II. 26.: — doch vielleicht hat — — •— der kleine sich verloffen — IX. 47.; er hat sich nur verloffen — IX. 50., csak aszójárásban fordul elő. A praeteritumot Wieland igen gyakran megtoldja -g-vel Ez a toldás a költői nyelvet jellemzi. b) Gyenge ragozás. A következő gyönge ragozásu igék a régibb nyelvre támaszkodnak: 1. stapfen = stark — fest auftreten: stapft an Rosettens Hand gar ehrenfest einher — VI. 42.; elavult, de festői szó. 2. lupfen = in die Höhe heben; kfn.: lupfen; intr. = jáh emporfahren; lüpfen. Ar.: jáh in die Hőhe heben; — das 1 u p f t ein ein wenig mir den Hut — II. 20; — emporgelupft — V. 80. 3. verluppt = bezaubert: — ungeraumt erscheint ganz im verluppten Stahl sein trotzig sichrer Feind — III. 36. Wieland e szóról az ő szójegyzékében a következő megjegyzést teszi: 1 u ppen, verluppen a régi allém, nyelvben annyit jelentett mint vergiften; innen pl. verlüppte Pfeile = mérgezett nyilak. De mivel — mint Wachter helyesen megjegyzi — az általános néphiedelemben, a méregkeverés (Giftmischen) és varázslás (Zaubern) rokon fogalmak, igy a luppen és verluppen is mepkapták a be zaubert jelentést. így beszél pl. König Tyrol (beim Goldast) „Der konnte luppen (zaubern) mit die (dem) Speer"; s hasonlókép igy használja Nithart, a költő, a zöverluppe-t e. h. Zauber = fascinum magicum. 4. scheuchen e. h. scheuen; régies, a tájszólásban még előfordul; — aus Mitleid sie zurück zu scheuchen — II. 14. 5. raunen — heimlich sagen (kfn. runen; v. ö. gót runa); — beginnen sie einander zuzuraunen — V. 18.; — ein statlich Paar! hört man zu beiden Seiten raunen — VI. 42.; — ráunt sin ihm ins Ohr — XI. 39. 6. dráuen = drohen; régies és költői: — vergebens dráut ein Wald von starren Lanzen — I. 2.; — dráuten dir mit Schwert — II. 49.; vergebens drauet — IV. 26.; — er schvvingt es dráuend — V. 43.; des Sultans Wert und dráuen — V. 45.; mit schnauGymnaz. Ért. 2