Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

22 is nagyobb. Nyugati Indiában a giliszta igen félelmetes vendég és a szerecsen gyermekekben nagy pusztítást tesz. A helminthiasis ilyen végzetes alakja nálunk sem ismeretlen. Ha nagy számmal vannak jelen és igen eleven mozgásokat tesznek, veszedelmes bélgyuladásokat képesek okozni. Igen veszélyesek akkor, midőn csomókba összegöngyölödnek, melyek föloldása azután nehéz munka az orvosnak. A gyenge testalkatuaknál a baj mindig nagyobb fokú szokott lenni. Nem ritka esetben megzavartatik az idegrendszer működése. Az előidézett zavarok a megtámadott szerv fontossága szerint kisebb nagyobb mértékben érezhetők. Egyes esetekben az illető pácziens heves convulsiók között hirtelenül össze is rogyott. Ezek után lássuk az ascaris lumbricoides fejlődését, és kutassuk föl azon utakat, melyeken az ember belsejébe benyomul, mert csa# ezek ismerete után leszünk képesek ellene védekezni. A tojások, melyek a vesicula seminalis-ból az uterusba jutnak, egészen mezítelen szikállományból állanak, fölületüken még találhatni a furcsa afeku spermatozoidokat. Az uterus második felében kezdődik a héj képzése. Ez két rétegből áll, melyek közül a felső csikóit. Ezt kivül egy fehérje anyag veszi körül, mely az ismeretes tompa, félköralaku kidudorásokat képezi, melyek a gilisztatojásoknak sajátságos és igen jellemző kinézést kölcsönöznek. Az egészen fiatal tojásoknál ezen állomány még egészen puha, ugy hogy ezek összeragadván összefüggő sorokat képeznek. Az egy nőstény által egy évben produkált tojások száma 1,000,000-ra tétetik, egy napra tehát 15,000 esik. És ha meggondoljuk, hogy a szóban lévő féreg mindig nagyobb mennyiségben van jelen az emberben, akkor csak borzalommal kell gondolnunk a giliszta termékenységére. A tojások után nem is szükséges sokáig kutatni, piszkos, barna, vagy a sertésekben palaszürke szinökkel csakhamar föltűnnek, de a barázdálódásnak még semmiféle nyomát nem lehet észlelni. Az ascaris-álczákat több kutató csak az 50-es években demonstrálta legelőször. A tenyésztési kísérletekből kitűnik, hogy a tojások fejlődésére legnagyobb befolyással bir a hőmérsék. A fejlődés csak 16—18° C. mellett kezdődik, azután minél nagyobb az, annál rövidebb ideig tart, de egy hónapig tart a legkedvezőbb viszonyok között is. Az álezák élettartama is változó. Davaine-nél 4 évig maradtak életben, Leuckactnál csak 4 hónapig. A hőmérsék ezeknél is igen fontos tényező. A halál csak lassan szokott bekövetkezni. Kétséget nem szenved, hogy a hőmérséken kivül más előttünk ismeretlen, még eddig sem megállapított tényezők is szerepelnek. Az ébrények nevelése nedves földben is a kellő hőmérsék mellett szintén sikerült, de ezek rövidebb életűek, mint melyek vízben kifejlődtek. Az u. n. nedves kamrákban a kísérletek szintén pozitív eredményre vezettek. A tojások már gyenge savak és bázisok iránt is igen érzékenyek. Vizeletben és folyékony trágyában az első fejlődési stádiumok után csakhamar elpusztulnak. Szárazsággal és hideggel igen sokáig képesek daczolni. A nagyon is nagyszámú és sokféle kísérleti eredmények után az ascaris-tojások fejlődési tartamát 4—6 hónapra tehetni. A fejlődési processusban semmi különös eredményt nem fedezhetni