Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

23 föl. A totatis furcatio eredménye az ismeretes morula-alak. Egyik sarka világosabb, ez megfelel a féreg fejének, mely annál vastagabb és tompább, minél hosszabb és tekervényesebb. Az emiitett fehérjeréteg a tojás fölületén összeszárad és piszkos réteggé válik, mely a tojások védelmére és más tárgyakhoz való tapadására szolgál. A tojáshéjból kivett ébrény0 3—0"4 mm. hosszú; azoesophagus a test y

3-át képezi; a bélszár a finom testfalon keresztül szépen vehető ki; a pórus excretorius és az ivarszervek már szintén láthatók. Van egy furó foga, mely kicsiny. Az álcza és a kifejlett ascaris között a külömbség föltünőleg nagy. Ez amahhoz valóságos óriás. Az eddigi adatok után itélve az álczák növekedése igen gyors, a test két sarkán azonban ez kevésbbé látható; a test középső része, a hol a chylus-gyomor fekszik, leginkább nyúlik meg. Az ivarszervek fejlődése után bekövetkezik a vastagodás is. A test középső része kilenczszer, a mellső rész csak háromszor, és a hátulsó rész csak fél akkorára szokott megnőni. De hol történik ezen végleges kifejlődés? Tojásokkal iníicziálja-e magát az ember, vagy valamely ideiglenes gazda a közvetitő-e és szolgáltatja a parazitát az embernek ? Mind ezen kérdésekre, daczára annak, hogy nagyon fontosak és igen régi problémák, mai napig sem vagyunk képesek határozott választ adni. Kutyákkal, nyulakkal, sertésekkel, sőt felnőtt emberek- és gyermekekkel tett kísérletek mind negatív eredményüek. Ilyen eredményre vezettek különben más fajokkal tett kísérletek is. Így pl. nem sikerült directe inficziálni ascaris megaloceph a-\áva 1 a lovat, ascaris mistax-xa\ a macskát. A trichocephaltis- tojások e tekintetben nem okoznak semmiféle nehézséget, és azért a legnagyobb tekintélyek ezen téren azon nézetet vallják, hogy az embert valami ideiglenes gazda infícziálja az ascaris-álczákkal. Ezekhez nagyon hasonló álczákat találunk a halak-, békák,- vakondok- és földi gilisztákban, de ezek az emberrel nem állanak oly szoros összeköttetésben, hogy a gilisztának gyakori és tömeges előfordulását megmagyarázhatnák. Az ideiglenes gazdának szintén igen nagy elterjedéssel kell bimia, szintén kozmopolitának kell lenni. E tekintetben Leuckart gyanúsítja a földi gilisztát, a puhányokat, a különféle rovarokat és rovar-álczákat, melyek vizzel vagy növényi tápanyaggal igen könnyen és gyakran az ember belsejébe juthatnak. De mind ez csak gyanú. Biztos támpont nincsen ilyen föltevésre. Ujabban Linstow látta, a mint julus guttulatus és polydesmus complanátus, melyek emberi trágyával behordott kertekben igen gyakoriak, az ascaris-tojásokat mohón falták, melyekből azután belükben az álczák kiszabadultak, de föl is emésztettek. Ennek daczára Linstow mégis gyanítja, hogy az álczák átfúrják az emiitett gazdák belét és életben maradnak mindaddig, míg gyümölcscsel, zöldséggel stb. az emberbejutnak. Grassi tanár 1887. jan. 8. Catániából jelenti, hogy a szükséges előintézkedések megtétele után neki sikerült egy hét éves fiu által lenyelt ascaris-tojásokból 180—230 drb gilisztát tenyészteni. Egyik tanítványánál azonban az eredmény mindig negatív volt, holott a trichocephalus-sal tett kísérletek mind sikerültek. Davaine egyébiránt jóval előbb ilyen véleményre jutott a kutyák- és patkányokkal tett experimentumok alapján, melyek azonban sem hitelre, sem