Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

19 B) Ajkak fogas léczczel és mellékajkakkal. C) Ajkak fogas lécz nélkül, auriculákkal és mellékajkakkal. DJ Ajkak fogas lécz nélkül, mellékajkakkal, az auriculák mellső éle nemcsak vastag és megnyúlt, de belül csatornásan kivágott, kanalas. Rudolphi az emberben, sertésben, lóban és marhában előforduló ascarisokat mind egy fajnak tartotta. Cloquet elkülönítette ezektől a lóban élő asc. megalocephalát. Dujardin fölállította az asc. suis nevü fajt, de Schneider ezen megkülönböztetést nem fogadja el, mert szerinte az asc. suis csak a kisebb, a fiatal asc. lumbricoides. Ascaris lumbricoides. L. Maga ezen szó „Ascaris" már Aristoteles által említtetik, ki azt azonban a szunyogálczák elnevezésére használta. Későbben ismét a mostani oxyurus-ra vonatkoztatott. Aristoteles a tárgyalandó élősdit „strongylns"-nak nevezte. De a nomenclatura dolgában Linnénél hátrább nem megyünk, csakhogy a Linné-féle ascarisból azóta több genus lett. Napjainkban az ascaris-fajok száma 200-nál többre rug, melyek között azonban igen sok a kétes alak. Legtipikusabb alak az „ascaris lumbricoides", melynek rendes tartózkodási helye az embernek vékony bele. Igen gyakori a gyermekeknél, melyeknél nem ritkán oly nagy mennyiségben találtatik, hogy a belet áthatlanná teszik. A szóban lévő féreg a legnagyobb és legrégibb kozmopolita, mely az egész földön van elterjedve, éjszakon épen ugy, mint délen, a fehér embereknél épen ugy, mint a színes bőrüeknél. Leuckart, a híres parazitolog, szintén erősen meg van győződve, hogy a sertéseinkben is igen gyakori ascaris suillae azonos az ascaris lumbricoides-se\, mely az előbbinél nagyobb, a him 250 mm. és a nőstény 400 mm.-nyi lévén. Az ascaris vittili, mely már az ó-korban is ismeretes volt és nálunk a marhában, nevezetesen pedig a borjukban, valamint Franczia- és Olaszországban roppant gyakori, a legújabb kutatások szerint határozottan önálló faj. Az ascaris lumbricoides nagy elterjedése daczára a tapasztalt tényekből következtethetni, hogy kisebb-nagyobb előfordulására nagy befolyással birnak egyes tényezők, pl. az egyes vidékek, az emberek kora, foglalkozása, életmódja stb. Így pl. a falusiaknál sokkal gyakoribb, mint a városiaknál, az alsó néposztálynál gyakoribb, mint az úrinál, a gyermekeknél gyakoribb, mint a fölnőtteknél. Az egyéves gyermekeknél épen oly ritka, mint a 60—70 éves öregeknél. De a 3 éves gyermekeknél már gyakori. Száz 1 éves gyermek között alig van 1—2 gilisztabeteg, de a 3 éveseknél az inficziálás már 20%-ot tesz. A nőknél gyakoribb, mint a férfiaknál. A falánk és tisztátalan elmebetegeknél, miként a paraziták általában, ugy az ascaris is igen gyakori és nagy számú más élősdiek társaságában. Nem áll ama állítás, hogy a meleg éghajlat alatt ritkább, mint a hideg és nedves tájakon. Bajon 2*