Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

20 szerint a forró égöv alatt alig akad az ember holt testre, melyben nagy mennyiségű ascaris nem volna lelhető. Hasonlót följegyezve találunk Saint-Dominique- és Braziliáról. Levacher mondja „La présence de vers lombrics dans les intestins est un accident beaucoup plus fréquent aux colonies Antiiles qu'en Europe." Azután pedig igy folytatja: „II est commun de voir, dans l'espace de quelques jours des enfants encore en bas age rendre par les vomissements et par les selles jusqu'a quatre et six cents lombrics. Des autopsies cadaveriques m' ont plusieurs fois revélé la presence de ces animeaux dans les intestins gréles par multitude innombrable." Ugyanez áll Jamaique, l'ile de Francé, és Bourbon szigetekről. Dazille említi, hogy ezen szigeteken valamennyi néger-hulla bonczolásánál a beleket lumbricus-sal tele találta. Primer tapasztalása szerint Syriaés Egyptomban a lumbricus és a későbben tárgyalandó oxyurus meg trichoceplialiis igen közönségesek a gyermekekben. — Finnországban és Grönlandban majdnem minden ember rejt magában gilisztákat. Ebből következik tehát, hogy az ascaris elterjedésére az éghajlat nem bir befolyással. Közép-Európa legczivilizáltabb államainak tiszta népeit sem kiméli. Legkedveltebb helyei mégis a falvak, nedves, áradmányos tájékok, hol nem ritkán látni az öregektől is elmenni ilyen férgeket. Bajon emliti, hogy Cayenneben ismert egy 100 éves asszonyt, kitől időszakonkint a bevett orvosság után nagy számú giliszták mentek el. Tagadhatatlan tény az is, hogy a négerek gyakrabban szenvednek ezen betegségben, mint a fehér emberek. Előfordulását a rossz, nyers és Ízléstelen tápanyagnak egyátalában nem lehet tulajdonítani, miután Daqitin-nak tapasztalása szerint a jó módú négerek sem képeznek e tekintetben kivételt. Hippocrates óta még mai napig is áll ama általános tapasztalás, hogy nálunk, főképen őszszel lép föl a betegség. A közönséges nép a nagymennyiségű és sokféle gyümölcsnek tulajdonítja, mit nyáron és ősszel senki sem szokott megvetni. Hogy kisebb-nagyobb mértékben való föllépése bizonyos körülményektől csakugyan függ, ezt tagadni nem lehet. Ezt bizonyítja u. sz. epidemikus föllépése némely időszakokban. Ily epidemia uralkodott pl. déli Francziaországban 1730-ban Bezier-ben. Bouillet szerint minden korú, minden nemű, minden vérmérsékletű ember szenvedett ascarisban, mely nem egynél a szájon keresztül is vándorolt kifelé. Sokan bele is haltak. Bouillet ezen járványt az enyhe télnek tulajdonította. — Egy másik ilyen epidemia föllépett Bretagnban —Fouger-ben 1757-ben, mely azonban nem sokáig tartott. Sokkal makacsabb volt a clisson-i, midőn egy embertől 3—4 nap alatt 100—150 nagy giliszta is elment. Ilyen epidemiák uralkodtak éjszakon táborozott hadseregekben is. A szóban lévő féregnek rendes tartózkodási helye, miként már emiitettük, az embernek vékony bele. De nem ritkán találni a gyomorban és a vastag bélben is, a hol azonban nem képes megélni, honnan tehát a szájon vagy a bélsárral kivándorolni kénytelen. Nem ritka azonban az sem, hogy rendes lakhelyét elhagyja a gazda életében és halála után. A férgek kivándorlásának oka részint az