Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

11 szemmel alig láthatók, 3—8 izből állók. Ezek az u. n. cestódák, a hová számítjuk a taenia és bothriocphalus-féléket (galandférgek, pántlikagiliszták); 2. szintén laposak, többé kevésbbé hosszúak, levélés szivalakuak, eléggé nagyok, de igen kicsinyek is; ezeket trematódáknak hivjuk, a hová a mételyek tartoznak; 3. hengeralakuak, valóságos óriások és szemmel alig láthatók, fonálalakuak. Ezek nematódáknak neveztetnek, és ide soroljuk a bélgilisztát, trichinát stb. Ezen három élősdi féregcsoport annyi érdekes tüneményt nyújt, hogy ez alkalommal csak az utóbbival, a fonalférgekkel fogunk foglalkozni, kiváló súlyt helyezvén azokra, melyek az ember- és háziállatainkban előfordulnak. Ordo. Nematodes. Megnyúlt testű, mind a két pólus felé kihegyesedő férgek ezek, melyek átmetszeti képe többé kevésbbé kört ábrázol. A test többnyire sima, de egyes fajoknál itt ott papillákat, tüskéket és szárnyalaku függelékeket találni, legtöbbnvire a száj körül és az ivarszervek tájékán. A száj a test ama sarkán van, mely gyakran vastagabb a másik végnél és mely néhány fajnál hirtelenül egy hosszú fonalba végződik. A nagyobb fajoknál a test gyürüs, de csak külsőleg, nem izeit. Némelyeknél már szabad szemmel látni a test hosszában lefutó, egymással 90 fokot képező, két erősebb és két vékonyabb vonalát, melyek közül az elsők oldalvonalak, az utóbbiak közül az egyik háti, a másik hasi vonal. A féreg testének tájékozásában legbiztosabb támpontot nyújt a pórus analis, mely nem messze a test végétől a hasi vagy a háti oldalon találtatik. A nematódák nagysága nagyon változó: vannak igen aprók, mikroskopikus kicsinységüek és valóságos óriások is. Éppen annyira változik az átmérő is. — A testet takaró cuticulája a kis fajoknál többnyire vékony, a nagyobbaknál sokszor vastag és több rétegből áll, sejtes szerkezete eltűnt teljesen, de finom és nem ritkán tömötten álló rostocskák benne igen könnyen megismerhetők. Némelyek nyílásokat is láttak fölületén. A már említett szemölcsök, szőrök és tüskék csak cuticulár képletek, melyek a test mellső részében gyakoriabbak, mint hátul, és nem ritkán a cuticula teljes vastagságával függnek össze. A szárnyas függelékek némely fajoknál a száj körül, másoknál ismét, nevezetesen a hímeknél hátul gyakoriabbak, és eltérő szerkezetök daczára szintén cuticula-nyujtványok. Ide számittatnak ama hosszléczek is, melykor némelykor az oldalvonalakban észlelhetők. — A cuticula alatt elterül a szemcsés subcuticula, a mátrix, mely a fiatal példányoknál, nevezetesen a kis fajoknál egészen sejtes szerkezetű. Későbben csak a magvak maradnak meg benne, sőt rostok is fejlődnek, ugy hogy a sejtes szerkezetnek csak nyomát találjuk. Az emiitett hosszvonalak sem egyebek, mint ezen szemcsés subenticulának befelé tüzemlett léczei. Egyes fajoknál a hasi és háti vonalak hiányzanak is, vagy az egyik erősebb. A négy vonal között ritkán submiedian vonalak is föllépnek. Mindezen vonalak szemcsés szerkezetűek, számtalan