Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

44 jelent meg — nyalánkságok és spanyol tánczosnők helyett, a kiket másutt ugyancsak találhatsz, nálam egyszerű étkezésben, felolvasásban és lant melletti éneklésben kellett volna részt venned. De hogyan nevettünk, tréfáltunk s mulattunk volna!" (I, 15). Sok levelének szeszélyes hangja mutatja, hogy távol volt a sötét homloktól és a tudós arczkifejezéstől; a komoly gondolat mélységét össze tudta kapcsolni a tetszetős tréfa vidám kellemével. Társalgásának e szeretetreméltósága épugy lebilincselé baráti körét, mint tehetségeés jellemének becsülése. Mily élvezetet nyújthatott oly férfiúval való társalgás, a ki nemes érzelmek és alapos gondolkozás mellett oly jártas volt a görög és latin irodalomban, mint a mily nagy világés emberismerettel birt az életben, melyet nagyrészt az összes körökkel való bizalmas társalgása által szerzett meg; hozzá, a ki a művészet és tudomány minden jelensége iránt oly érzékeny volt, mint a mily részvevő a vele élők cselekvése és ügye iránt! Mert a mennyire idegenkedett oly beszélgetéstől, melybe a távollevőket gúnyolódó megítéléssel, szeretetlenül és gyakran igazságtalanúl bevonták; oly élénk részt vett a „homo sum, nihil humani a me alienum puto"-féle elv szerint mindenben, a mi körüle történt. Mily szellemeseknek, élczeseknek, vidámaknak, felüditők- és tanúlságosaknak kellett lenniök ama mulatságoknak, melyeket Plinius asztalánál a vele egyenlő érzésű és magas míveltségü nején kivül barátainak kiválasztott köre képezett! Gyakran itt is, ha kevesebb vendége volt, könyvből olvastak, a nagyobb lakomákon azonban mindnyájan a lant pengetésében, vagy pantomim-játékokban gyönyörködtek. Plinius nem tartozott a nagyon erős természetű emberek közé. Trajanus ugyanis a Marius Priscus elleni per alkalmával egy mögötte álló szabadosa által többször megintette, hogy gyenge testalkatára való tekintettel kimélje tüdejét és mellét. Minthogy mégis ennek és egy szemfájásnak említésén kivül (VII, 21), a mely megfeszített tanulmányainak következménye lehetett, valamint egy veszélyes betegségen kivül (X, 5, 11) sehol másutt nem tesz említést testi gyengeségről: ugy látszik, szelleme vidámsága, továbbá hivatalos tevékenységének alkalmas időben való félbeszakítása, majd a mezei tartózkodás jótékony hatást gyakoroltak testi egészségére. Volt ugyanis egy élvezete, melylyel a komoly szellemi foglalkozást félbeszakítani szokta. A hajdankor kevés irója beszél oly mély érzéssel a természet gyönyöreiről, ugy, hogy Plinius e tekintetben is közelebb jő a modern érzés- és gondolkozásmódhoz másoknál. „Oh tenger, óh partvidék, kiált fel — (I, 9, 6) a gondolatok mily teljességét nyújtjátok nekem! Az erdő magánya és a mély csend, mely körülvesz, mily gyakran ébresztetek gondolatokat bennünk" — írja Tacitushoz (I, 6, 2). „Én oly jól érzem magamat —• olvassuk egy másik (V, 18) levelében — mint te; mivel élvezed a tengert, forrásokat, a zöldet, a virányt és a kedves mezei lakás örömeit." A Tacitushoz irt két levélből (VI, 16, 20), melyekben elbeszéli, mily módon halt meg nagybátyja, épugy felismerhetjük a természetképeket és jelenségeket híven és élénken festő tehetségét,