Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

36 Már a kiterjedt levelezés, melyben kedvét lelte, mutatja, hogy sok barátja volt. Barátja mindenki, a. kit a tudományok szeretete és az érzület nemessége vele összeköttetésbe hoz (I, 13, 6; IV, 15, 2); a mint megfordítva, magában ajánlásúl szolgált Pliniussal barátságos összeköttetésben lenni. E baráti körben ép ugy találunk fejedelmeket, államférfiakat és vezéreket mint: Verginius Rufus, Spurinna, valamint történetírókat és költőket mint: Tacitus, Suetonius, Martialis, Silius Italicus, Titinius Capito, kit „reductor ac reformátor senescentium iam litterarum"-nak jelez (VIII, 12, 1); bölcsészeket mint Artemidorus, Euphrates; szónokokat és jogtudósokat mint Pompeius Saturninust (I, 16), Titus Aristot; férfiakat és nőket, kik köztársasági érzület, erkölcsi szigor és jellemszilárdság által tűntek ki, mint Corellius Rufus, Senecio, Rusticus, Helvidius, a kit Domitianus megöletett; Mauricus, Gratilla, Arria, Fannia, kiket ugyanaz száműzött (III, 11, 3). Nála is a barátság legerősebb köteléke a jellem hasonlósága (III, 15, 12); azért ki van zárva e kötelékből, a ki nézetei s cselekvényei által becsülését eljátszotta; csak e tekintetben türelmetlen. Egyébkénti szelídsége mellett, melylyel az eltérő véleményeket veszi, vagy mások gyengeségeiről hallgat (I, 95; VIII, 22, 2; IX, 12) és közeléből az ócsárló beszédeket száműzi: keserű harag tör ki mégis belőle Regulus ellen, kit minden alkalommal nevetségessé tesz, vagy mint az elfajúltak elvetemedettjét tünteti fel (I, 5; II, 20; VI, 2, 4); e férfiú alattomossága és gonoszsága, csak a pénzszerzésre irányzott aljas érzülete, mety semmi eszköztől sem irtózott, hogy kincsvágyát kielégítse, az örökség-vadászatot és az ártatlanok romlásba juttatását sem véve ki: Plinius nemes, jóakaró szive előtt iszonyatosság. Feltehetjük, hogy Pliniusnak más nézete volt a barátságról, mint eszményi. O, ha valakit kedvelt, nem elégedett meg a névvel, hanem önmagára való tekintet nélkül áldozott a barátság kötelességeinek. Hogy saját jólétéről megfeledkezett, csakhogy hűséget és szolgálatkészséget tanúsítson barátjai iránt, mutatja azon körölmény, miszerint mint ügyvédet oly kevéssé befolyásolták az érdekek valamely ügynek, melyet elitélt, védelmezésében: a mint viszont nem tartóztatták vissza veszélyek, fenyegetések és ellenségeskedések barátjai iránti szolgálattételben vagy adott szava megtartásában. Ép oly kevéssé akadályozták magánhajlamai a baráti kötelességek teljesítésében; ő barátságot nem ismert szolgálattétel s teljes odaadás nélkül (V, III, 9, 2 ; VIII, 21, 3.). Ha a törvényszék előtt barátja ügyét kelle védenie, ugy tekinté azt, mint a magáét; szolgálatukra kész, felhasználja befolyását kitűnő férfiaknál és a császárnál. Sokan jutának általa megtiszteltetésekhez, méltóságokhoz, jó életmódhoz; sokat vezetett az erény vagy a tudományos és államférfiúi munkásság útjára. A legnemesebb örömöt érzé, ha törekvő fiatal erőket segithete s nekik czéljok elérésében kezet nyújthatott. Figyelemmel használja fel a czélra kínálkozó alkalmakat és gyengéden választja ki a sajátságos formát, melylyel fölajánlja ajándékát, nehogy elfogadásuk az adományozó iránti kötelezettségkép tűnjék fel. Igy Romanus Firmus földijének 300,000