Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

35 Kétségkívüli, hogy ha az ismertetett oldalról tekintjük Plinius életkörülményeit, az gazdag, érdemes, vidám élet; de hogy épen semmi árny sem esett volna rá, bizonyára senki sem várja. Minél bizonyosabb ugyanis, hogy e nemesen érző férfiú a tudományos és állami élet minden eseményéhen élénk részt vett és rájok nagy gondot fordított: oly szomorító volt rá másrészt azon tapasztalat, hogy azok mindegyikébe behatolt a romlás férge, melyet sem az államférfiúnak, sem pedig a tudósnak fáradozásai eredményesen meg nem akadályozhattak. — De a magán életben sem teljesült minden kívánsága. Plinius háromszor nősült; első neje Domitianus uralkodása idejéből kevéssel ennek halála után meghalt: fiatal férjét mély szomorúságban hagyván. (IX, 13, 4.) Ez majdnem az egyedüli, a mit ugyanarról tudunk; azonban az összefüggés, melyben Plinius szomorúságát említi, azon következtetésre utal, hogy házassága igen boldog, fájdalma pedig a szenvedett veszteség fölött mély volt. Ugy látszik második neje gazdag családból származott; Plinius ugyanis neje anyjának több birtokáról tesz említést; és a gazdag termést ép ugy dicséri, mint a tiszteletreméltó íig\'elmet, melylj-el a cselédség fogadja; ez tanúja egyszersmind a barátságos viszonynak, melv közte és anyósa közt neje halála után is fenmaradt. Ha első szerencsés házasságára csak felesége elvesztése utáni fájdalmából vonunk következtetést, Hispula Calpurniához, harmadik nejéhez intézett levelében (I, 4) az érzelmek oly melegségével szól ennek erényeiről, hogy joggal mondhatjuk házasságukat boldognak. Így említi, hogy Calpurnia gazdálkodási felfogás mellett a tudományok iránt vonzalmat, előrelátás mellett nemes asszonyiasságot tanúsít; hogy hírnevének örvend, részvéttel van szellemi termékei iránt s azokkal szemben értelmet tanúsít. E szívbeli összeköttetésből származó belső megelégedést megérthetjük az említett levélnek amaz ábrándozó hangjából, mely házassága rövid tartamára utal. Midőn ugyanis Calpurnia szenvedő egészsége megerősödése végett Campaniában időzik, távollétében gyengéd aggodalom szállja meg és utána való vágya oly heves, hogy alig tud aludni, melyet levelei ismételt olvasásával igyekszik csillapítani; neje viszont hasonló vágytól indíttatva, hogy szeretett férjére annál bensőbben gondolhasson, írásait ismételten kezeibe veszi (VI, 4, 7; VII, 5.); szóval Plinius mint férj is polgártársai előtt példaképen tündökölt. Mindkét házassága a benső egyetértésre volt alapítva; az első rövid ideig tartó volt, a harmadik benső, meleg (u. ott). S kétség sem férhet ezen érzelmek valódiságához. Megérthetjük még belőle, hogy Plinius házassága szerencséjét oly javakra alapítá, melyek függetlenül a kor- és sorstól egyedül szerzik meg a szív elégedettségét és az érzelmek, melyeket az utánok törekvőkben keltenek, azokat még tökéletesebbekké teszik. És ha e mellett tekintetünk ama sötét árnyékokra esik, melyeket akkor Rómának erkölcsi állapotai vetnek, hol a házassági köteléket nemcsak ok nélkül tépik szét, hanem mint terhes s az élet zabolátlanságát megkötő féknek tekintik, melylyel legfeljebb kényelmet, befolyást és gazdagságot szerezhetni: Plinius képe annál fényesebb világosságban jelenik meg előttünk. 2*