Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

33 IV. Jellemének főbb vonásai. A nyomasztó légkört, mely Domitianus alatt Rómára nehezült, a szabadabb mozgás éltető lehelete váltotta fel ugy az állami, mint a magán életben a szelid Nerva és a bölcs Trajanus alatt, a mikor Plinius is törekvései és vágyai érvényesítéseihez szabadon láthatott, polgártársai szeretete- s becsülésének és a legkitűnőbb férfiak barátságának örvendhetett. A bizalom és kegy, melyekkel Trajanus megajándékozta, másoknál csak megtisztelő kitüntetés lett volna, nála egyúttal eszköz, hogy a jó ügyeket előmozdítsa s az emberek javára felhasználja. Hogy miként használta fel fejedelmének e kegyét, mutatja az osztatlan becsültetés, melyben polgártársai részesítették. Ha már általános emberi erényeivel ezt különben is kiérdemelte, nyilvános tevékenysége a tiszteletet és elismerést még nagyobb mértékben növelte. Törvényszéki beszédei a legfényesebb következményekkel jártak, nevét Tacitus mellett emiitették. Elméjének és tevékenységének ilyetén elismerése természetesen külső összeköttetéseit is gyarapitá. Bizonyára oly férfiúnak, a ki mindazon tulajdonságokkal rendelkezett, melyekkel az emberek szivei megnyerhetők, számos barátai voltak a társadalomból (VI, 30, 3); sőt egészen feltehetjük, hogy ő képezte a központot mindannak egj'esitésére

; a mi Rómában a szellemi és erkölcsi nemesség dolgához tartozott. És habár általánosságban panaszkodhatott is az erkölcsök romlásán, a császári korszak leggonoszabb idejében sem hiányzottak egyes antik erkölcsű és jellemű férfiak; annál kevésbbé pedig oly uralkodó alatt, a ki maga is számos erény példányképe vala. A szellemi élet ismét forrásba jött; és habár sok dolog máskép volt is, mint kellett volna lennie, mindazáltal a szónoklat tanulmánya ujabb ápolást nyert. (III, 18, 5). A kinek tehát érzéke és fogékonysága volt a szellemi törekvések iránt; fiatalabb tehetségek, kik tudományos pályájuk útját egyengették, épen ugy, mint híres férfiak barátjai körébe tartoztak. Ily szellemes és nemes férfiakkal való szó- és Írásbeli összeköttetésből pedig ösztönzésnek és élvezetnek kelle származnia. Mert szellemi nagyságokban sem vala a birodalom szegény. De a cselekvésre az alkalom hiányzott; az egyeduralom az önálló cselekvésre tért nem engedett, s így a szellemi nagyságok sem fejlődhettek ki: mig az erkölcsi nagyságok képe az általános erkölcstelenség homályából annál fényesebben sugárzott elő. Tehát míg e szerint Plinius megelégedetten tekinthetett azon viszonyra, melyben fejedelméhez és polgártársaihoz állott, másrészt gazdagságra nézve is volt annyija, hogy nemcsak gondtalan s vágyainak megfelelő életet élhetett, hanem polgártársai jólétét is előmozdíthatta. Mily szerencse volt e férfiura nézve, hogy az általa oly nagyra becsült ékesszólás művészetét nem kellett fejős tehén 3