Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

26 fuisset. (Élőid, a múltban.) Cic. Pro Sulla. 20. Quietus, uti res postulabat, aciem exornat, neque remittit, quid ubique hostis ageret, explorare. (Elbeszélő jelen mult idő körrel egyidejűségben.) Ha a fő- és függő mondat cselekvése nem egy időkörbe való, valamint egyes más esetekben is a conjunctivus igealakjainak ez az éppen vázolt functiója megszűnik, illetőleg megváltozik. 1. A conjunctivus potentialis a függő mondatban is megtartja azt a természetét, a melylyel a főmondatban bir; a praes. infecta és praes. perfecta tehát itt is a beszélő jelenére vonatkozó lehetőséget jelentik, a praet. infecta pedig a beszélő múltjára vonatkozó lehetőséget. Pl. Videó causas este pcrmultas, quae illum impellerent; látom hogy sok ok van (a jelenben), a melyek őt indíthatták (a múltban.) A fő- és függő mondat igéit ebben a consecutio temporum szabályai szerint már csak azért sem Ítélhetjük meg, minthogy a két mondatban külömböző időkör van ; impellerent tehát itt nem is jelent egyidejűséget a múltban, hanem mult (a beszélő szempontjából) lehetőséget. 2. Ugyanaz, a mit a conj. potentialisról mondottunk, áll a conjunctivus deliberativusról is ; pl. Quaero a te, cur C. Cornelium non defenderem? Defenderem nem jelent és nem is jelenthet mult egyidejűséget; mert hisz a főmondat időköre a jelen; jelent tehát a beszélő múltjába tartozó dibiberatiót: miért ne védelmeztem volna ? 3. A conjunctivus condicionalis alakjai is függő mondatokban legtöbbnyire nem a „consecutio temporum" szabályai szerint a főmondat cselekvésével egybevetett időviszonyt, hanem a condicio reális vagy irreális voltát fejezik ki a jelenben vagy a múltban; pl. Quae sünt tantae animi augustiae, ut, si Seriphi natus esses nec unquam egressus ex insula, . . . non crederes leones et pantheras esse. Küh. A főmondat időköre a jelen (sunt); ut non crederes jelen irreális föltétel; si natus esses mult irreális föltétel. 4. A következményes mondatokban a következmény gyakran mint a jelenben vagy a múltban valósuló tény van feltüntetve, még pedig a jelenre nézve praesens infectával a múltra nézve praesens perfectával; pl. Verres