Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

27 Siciliam per trieunium ita vastavit, vexavit ac perdidit, ut ea restitui in in antiquum statum nullo modo possit. Nullo modo possit a beszélő jelenében valósuló tény negatíve kifejezve. Tantum opes creverant, ut ne morte quídem Aeneae movere arma ulli accolae ausi sint. Ausi sínt a beszélő múltjára vonatkozó tény. 5. A praesens perfecta conjunctivusáról mellékmondatokban általában megjegyzendő, hogy gyakran a beszélő szempontjából a múltban valósuló tényt fejez ki és ilyenkor természetesen nincs vonatkoztatva időviszony szempontjából a főmondat igéjéhez, hanem természetére legközelebb áll az elbeszélő praesens perfectához, az u. n. perfectum historicumhoz ; pl. Equites cum equitatu nostro in itenere corflixerunt, tamen ut nostri superiones fuerint atque eos in silvas collesque compulerint. Küh. Ha már most azt, a mit a „consecutio temporum"ról mondottunk, összefoglaljuk, azt látjuk, hogy az nem más, mint hogy a latin, ha a mellékmondat cselekvése a főmondatéval egy időkörbe esik, a mellékmondatban kifejezi e mondat cselekvésének időviszonyát a főmondatéhoz képest; teszi pedig ezt a latin úgy az indicativus módú, mint a conjunctivus módu mellékmondatban. Hogy azonban ez a viszonyítás, ha a mellékmondatban valami más körülmény kijelentése érvényesül, nem föltétlenül szükséges, — sőt hogy gyakran éppen nem is lehetséges, azt is láttuk a fönti, habár hézagos elősorolásból is. * * * És ezzel rövid értekezésemet befejezem, a mely nem akar más lenni, mint annak, — ha nem is éppen rendszeres —- feltüntetése, hogy nézetem szerint a latin igealakok egyöntetű elnevezésére kell törekednünk különösen tankönyveinkben és hogy egyes nevek (inperfectum, plus quam perfectum stb.) nemcsak hogy nem helyesek, hanem egyenesen a tanuló megtévesztésére adnak alkalmat. Értekezésem Írásánál szokott tankönyveinken kívül különösen Dr. Kühner Raphael nagy grammatikáját használtam (Hanover 1879.), a honnan a forrás megnevezésével egyes példákat is vettem. OBELCZ JÓZSEF.