Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

19 mikor éppen írok, belép hozzám barátom ; én holnap majd írok, te meg azalatt majd tanulsz. Leggyakoribb még is az, hogy a végzett cselekvés fogalmával összeköti, vagyis inkább azonosítja a mult idő fogalmát és csak ritkábban a jövő időre vonatkozólag jelenti ki a cselekvésnek egy másik cselekvésre vonatkozólag befejezettségét; pl. Holnap, ha majd elvégeztem teendőimet, elmegyek sétálni. A magyar nyelvnek ez a tulajdonsága nem csekély nehézséget okoz abban a törekvésünkben, hogy a magyar tanulóval az igeidők természetét és használatát a latin nyelvben megismertessük. De hát éppen itt nem szabad semmi fáradságot kímélnünk, a hol a magyar nyelv nemhogy elősegítené, sőt szerkezetének sajátságával éppen nehezíti a latin nyelv szerkezetének helyes megértését. A latin nyelv az ugyanazon időkörben egymásra vonatkozó cselekvéseknél kifejezi azoknak a végzetlenség vagy végzettség szempontjából egymáshoz való viszonyát, míg a magyar nyelv ezt, a mint föntemlítettük, csak ritkán teszi meg. A latin nyelvnek ez az éppen most említett tulajdonsága okozza azt a jelenséget, a mely „Consecntio temporum

u neve alatt néha nem kis nehézséget okoz a tanulónak. Hogy a „Consecntio temporum"-ma.\ tisztába jöhessünk, mindenekelőtt az időköröket kell tisztán megkülönböztetnünk. Időkör három van : jelen mult és jövő. A jelen idő köréhez tartozik a praesens infecta és prs. perfecta. A mult „ „ „ a praeteritum „ és prt. „ A jövő „ „ „ a futurum „ és fut. „ Ezek közöl az igealakok közöl csak egy; a praesens perfecta okoz némi nehézséget. Mivel a magyar nyelv a cselekvéseket a végzettlenség és végzettség szempontjából éppen nem vonatkoztathatja egymásra, azért a magyar nyelvben végzett jelen, a mely azt fejezné ki, hogy egy cselekvés egy másik, a jelenben folyó cselekvésre nézve befejezett, nincs. De olyan végzett jelen sincs, a mely mint bevégzett cselekvés 9S&