Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

18 vésnek egy esetben való szükségességét jelenti. A parancsoló mód ezen alakjának, minthogy a beszélő egyenesen egy vagy több meghatározott személyhez intézi, nincsen, csakis egyes és többes 2 személye; pl. Da mihi librum; date mihi libros. Az általános parancsoló a parancsot a személyt vagy időt illetőleg általánosítja úgy, hogy például a parancsot a személyek egy határozott csoportjára, vagy általában mindenkire nézve mondja ki kötelezőnek; vagy ugy, hogy a parancsot minden időre, vagy minden egyes hasonló esetre mondja ki kötelezőnek. Ez az alak természeténél fogva alkalmaztatik a törvényekben, rendeletekben stb. A parancsoló mód ezen alakjának egyes és többes 2. és 3. személye van. Pl. Liberi parentes colunto. A conjunctivus hortativus azt jelenii, hogy a beszélő valaminek valósulását akarja. A mint fönt láttuk, az imperativusnak szintén ez a jelentése és igy érthető, hogy az imperativus helyett igen gyakran conjunctivus áll. Innen érthető az is, hogy a magyar nyelvben külön parancsoló mód nincs. Az akarat, nem csak mint parancs nyilvánul, hanem úgy is, mint buzdítás, kérelem, tanács : ezeket is tehát úgy fejezzük ki, mint a parancsot, t. i. imperativussal vagy conjunctivussal. A mit az ember valósíttatni akar, annak ténynyé válása csakis a jövő időben lehetséges. Ha már most a beszélő az ő akaratát ugy jelenti ki, hogy annak ténynyé válása fölött semmi kétség sem lehet, akkor parancsoló mód helyett állhat az ind. fut. Pl. Tu hic manebis. A nemleges parancsot, vagyis tilalmat ne-vc\ és imperativussal vagy conjunctivussal fejezzük ki. C.) Consecutio temporum. A magyar nyelvben közhasználatban két igealak van: a végzetlen és a végzett cselekvést! jelen. Ezt a két alakot aztán a magyar nyelv a legkülönbözőbb vonatkozások jelölésére használja. A folyó cselekvés jelölésére a jelenben, múltban és jövőben egyaránt a végzetlen cselekvésül jelen szolgál; pl. Én most éppen irok; tegnap,