Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

17 mondatban. Hogy miért, azt talán nem szükséges bővebben magyarázni. Pl. Si parentes non colas, peccatum committas. Si parentes non colueris, peccatum commiseris. Si parentes non coleres, peccatum comitteres. Si parentes non coluisses, peccatum commisisses. * A magyar nyelv nem fejezi ki a föltétel valósulását vagy nem valósulását; a fönti példákban tehát: colas — committas és coleres — commiteres egyaránt: tisztelnéd — követnél el; colueris — commiseris és coluisses — commisisses pedig: tisztelted volna — követtél volna el. Ha a főmondatban foglalt kijelentés tény*), vagy a beszélő ténynek, valóságnak akarja feltüntetni, akkor indicativus áll benne, tekintet nélkül a föltétclcs mondat kijelentésére; pl. Peccas, si parentes non colueris. Vétkezel, ha netalán nem tiszteled szüléidét. Sőt ténynek vétetik és indicativusban áll a főmondat állítmányában foglalt kijelentés akkor is, ha az csak megkezdetett, de a föltétel nem valósulván, ténynyé nem válhatott; pl. Me angoribus non dedidi, quibus eram confectus, nisi restitissem. Et si fata deum, si mens non laeva fuisset, impulerat ferro Argolicas foedare latebras. (Küh.) (Eram confectus már-már tönkretettek ; impulerat már-már rávett bennünket.) IV. A modus imperativus. A modus imperativus a szükségesség kijelentésére szolgál, a mennyiben a szükségességet úgy értelmezzük, hogy a beszélő a maga szempontjából szükségesnek veszi, akarja, hogy más valaki valósítson valamit. A parancsoló módnak éppen azért, mivel az igében foglalt kijelentés valósítása sohasem a beszélőből magából indul ki, 1. személye nincsen. A parancsoló módnak a latin nyelvben két alakja van, u. m. az egyenes parancsoló és az általánosan parancsoló. Az egyenes parancsoló az, a mely határozott személyhez vagy személyekhez intéztetik s a mely a cselek* L. Módosító igék.