Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

16 A föltétel éppen úgy, mint az óhaj, vagy valósulhat, vagy nem; a föltételnél is tehát a conjunctivus éppen úgy áll, mint az óhajnál: A praes. infecta kifejezi a jelenben valósuló föltételt; a „ perfecta „ a múltban valósult „ a praet. infecta kifejezi a jelenben nem valósuló föltételt; a „ perfecta „ a múltban nem valósult „ Mielőtt a föltételes mondatoknak ezen négy faját közelebbről tekintenők, kell még valamit mondanunk a föltételes mondatoknak különböző fajairól. a) Van olyan föltételes mondat, a mely csak alakjára nézve az, tényleg pedig a függő mondat való előzmény, a főmondat pedig ennek való következménye; az ilyen föltételes mondatban tehát mindenesetre indicativusnak kell állania; pl. Si est Deus, impii puniuntur. b) Indicativus áll a föltételes mondatban akkor is, ha a beszélő csupán a föltétel és következmény közti kapcsolat valóságát akarja kifejezni, tekintet nélkül a föltétel valósulására vagy nem valósulására; pl. Si hoc dicis, erras. c) Indicativus áll a föltételes mondatban akkor is, ha az abban foglalt kijelentést a beszélő szerint való, a főmondatban foglalt következményt pedig a föltételből kifolyólag akarja, óhajtja vagy megengedi; pl. Si decorum est pro patria mori, moriamnr. Ne vivam, si aliter seribo ac sentio. A fönt említett négy esetben: a) ha a föltételes mondatban a jelenben vagy a múltban valósuló föltételt fejezünk ki, akkor a főmondatban a függő mondat praes. infectájának mcgfelelőleg a függő mondatban szintén conj. praes. infecta, praet. infectájának mcgfelelőleg pedig conj. praet. infecta áll. A főmondatban álló ezen conjunktivus potentiatisnak veendő, — mert a függő mondatban a föltétel valósulása jelentetik ugyan; — a valósulás azonban még nem valóság: már pedig csak valóságnak lehet való következménye. b) A nem valósulást jelentő praet. infecta és praet. perfecta után a főmondatban szintén praet. infecta és praet. perfecta áll éppen olyan jelentménynyel mint a függő