Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

15 5. A czélhatározó mondat. A czél az, a mit megvalósítani akarunk ; tehát nem valóság: éppen ezért a czélhatározó mondatban bármely kötőszóval csakis conjunctivus állhat. 6. A következményes mondat. A következmény magában véve valóság ; az olyan következményes mondatokban tehát, a melyek valóságos következményt jelentenek, indicativusinak kellene állania (a magyarban jelentő mód áll) : a latin nyelv azonban a következményt olyannak veszi, mint a mely előzményétől föltételezett; a latinban tehát a következményes modorban mindig conjunctivus áll. 7. A jelzői függő mondat. A jelzői függő mondatban az igemódok úgy állanak, mint a főmondatban ; a valóságot indicativussal, a lehetőséget conjunctivussal fejezzük ki; conjunctivus áll akkor is, ha a jelzői mondatban nem beszélő véleménye adatik (conj. obliquus.) 8. Az értelmező mondat. Az értelmező mondat tartalma mindig valóság. Az értelmező mondat ugyanis a főmondatban nyíltan kitett vagy elhallgatott, de hallgatagon benne rejlő általános fogalomnak tartalmát jelenti ki; ez a kijelentés pedig a beszélő részéről mindig csak úgy történhetik, hogy a maga szempontjából vett valóságot jelenti ki; mert különben a meghatározásnak vagy kijelentésnek sem értelme, sem észszerű czélja nem volna. Az értelmező mondatban tehát indicativus áll. 9. A föltételes mondat. A föltételes mondatban a függő mondat a föltétel, a főmondat pedig a föltételtől függő következmény.