Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

10 Mielőtt a m. conjunctivusról részletesebben szólnánk, meg kell jegyeznünk, hogy a modus conjunctivus alakjai az időt nem jelölik olyan határozottan, mint a m. indicativuséi; mindazáltal a m. indicativus ideire való vonatkozásuk szempontjából ezeket is lehet idők szerint osztályozni. Ebből a szempontból van a con junctivusban: Tempus. (Idő.) Actio. (Cselekvés.) /

T , . | Infecta (Vészétlen) Amem. Praesens (Jelen) i ,, 1 Perrecta (Vegzett) Amavenm. Praeteritum (Mult) í Infecta (Végzetlen) Amarem. I Perfecta (Végzett) Amavissem. A jövő időnek a m. conjunctivusban való jelölésére a latin nyelvnek nincsenek alakjai. Azt mondtuk, hogy a m. conjunctivus a lehetőség kijelentésére szolgál. A gondolati lehetőség azonban tényleg megvalósítható, vagy meg nem valósítható. Ebből a szempontból a m. conjunctivus alakjai másként csoportosulnak ; és pedig a valósitható lehetőség kifejezésére szolgálnak a tempus praesens alakjai. (Amem. Amavenm), a meg nem valósítható lehetőség kifejezésére a t. praeteritum alakjai (Amarem. Amavissem.) Megjegyezzük, hogy a nyelvtanban a mint a valóság, lehetőség és szükségesség a beszélő szempontjából vétetik; úgy a valósíthatóság és nem valósíthatóság is csak ezen szempontból veendő. A latin nyelvben a m. conjunctivus a midőn önállóan, vagyis vonatkozás nélkül áll, akkor alakjai rendszerint nem fejezik ki a fönti felosztásban feltüntetett tempus és actio jelentéseket, hanem a valósíthatóságot vagy annak ellentétét. A ni. conjunctivus vonatkozás nélkül, vagyis föuiondatokban. A m. conjunctivusnak főmondatokban a következő fajait különböztetjük meg : 1.) A conjunctivus potentialis. A beszélő a maga szempontjából a lehetőséget fejezi ki. A lehetőség olyan fogalom, a mely csakis a jelen vagy