Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1891

15 kell haladnia E pontokat most megfelelő görbe vonalzó segítségével összekapcsolom s kész az ellipsis. Sokkal egyszerűbb egy fonal segítségével való rajzolás. Vegyünk olyan hosszú fonalat, mint a fő tengely, hajtsuk két rét, s az összehajtás pontját erősítsük a kistengely végpontjához, a hol a kifeszített fonalnak végei érik a főtengelyt, ott lesz a két gyújtó pont. Most felszabadítjuk a fonalat, s két végit erősítjük a gyújtó pontokhoz és egy jól hegyezett czeruzát vezetünk a fonal mentén, előáll a kívánt ellipsis. A kifeszített fonal nem engedi a czeruzát másfelé menni, mint az ellipsis kerületén, mert a fonal hosszúsága a .főtengelyével egyenlő s a czeruza tova mozgatásánál is állandóan megmarad e föltétel, már pedig csak az ellipsis kerületének: pontjai azok, melyek e föltételnek megfelelnek. Ezek előrebocsátása után áttérhetünk a hálózatok szerkesztési módjainak ismertetésére. A következőkben általában az egész föld ábrázolásáról lesz szó, mert hiszen a tulajdonképeni térképek hálózatai sem egyebek, mint az egésznek kiszakított részei. A vetületeket a szerint, amint azok készítésénél a néző pont és a rajzlap helye változik, különböző névvel nevezzük. Ha a néző pont végtelenben van, honnan párhuzamos sugarak jönnek, s a rajzlap a gömb közép pontján megy keresztül, egyenes rajzi, — orthographiai — vetület származik. Ha a néző pont a föld felületén van, s a rajzlap, mint az előbbi esetben, a középponton megy keresztül, testrajzi, — stereographiai — vetület keletkezik. Ha a nézőpont a gömb középpontjában van, a rajzlap pedig mint a gömböt érintő vagy metsző sik van elhelyezve, középponti vetület, ha pedig a nézőpont a gömbön kiviil van, de nem végtelen távolságban, a rajzlap a gömb középpontján megy keresztül, külső vetület származik. Ezen vetítési módok szerint készített hálózatok ismét a szerint, a mint a föld felületének más pontját helyezzük a