Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1891

11 a napfogyatkozások. Ugyanazon szélesség alatt lakó emberek különböző időben látják e tüneményt beállani, amint a föld forgása következtében, korábban vagy későbben kerülnek a hold árnyékába. Ha most több helyen egyszerre megfigyelik az időt, melyben e tünemény kezdődik, megkapják a keresett időkülönbözetet. Es ez sokkal pontosabb mint a nap kelte szerint való meghatározás, mert az időpontot mikor jelenik meg a nap a látóhatár szélén, nagyon nehéz, — talán nem is lehet pontosan megállapítani. Miután a fokmeghatározáshoz szükséges eszközök és módszerek tökéletesittettek, egyesek és hatalmasságok hozzá láttak a fokok valódi hosszának meghatározásához s tényleges méréseket eszközöltek. Midőn a földterületeknek szélességben és hosszúságban hű képét tudták a térképrajzolók előállítani, érkezett el az ideje, hogy a föld domborzati viszonyait is pontosan ábrázolni törekedjenek. Ellentmondásnak látszik az, hogy a kiemelkedéseket siklapon ugy lehessen ábrázolni, hogy szemléleti képet nyújtson, s e mellett minden irányban való mérésre alkalmas legyen. Látni fogjuk, hogy e feladat, ha nincs is teljesen megoldva, de bámulatosan meg van közelitve. A régiek megelégedtek azzal, hogy a hegyeknek távlati képét rajzolták fel. Mint vakondturások a sik mezőn, ugy tűnnek fel a hegyek a régi térképeken. Appiano Bajorország mappája még igy van rajzolva. Cassini, Oolas és mások dicséretes törekvéseket mutatnak a magassági különbözeteknek a térképeken való feltüntetésére. Tulajdonképen azonban csak a 18. század vége felé Lehmann János éri el a czélt, midőn kifejti a rendszert, mely annyira természetes, hogy azt egybenmásban javitani igen, de más alapra fektetni nem lehet. A 17. és 18-ik században a vízszintes és magassági háromszögeilés megállapítása, valamint a légsulymérő ingadozása, s a víz forráspontjai között való különbségnek a számítás alapjául való behozatala, jelentékenyen előmozdították a magasságmérést, s igy a föld domborzati viszc-