Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1891

9 utak milyen távol és merre esnek, arra nincs tekintet. Ilyen itinerariumok a bécsi cs. és k. könyvtárban levő Peutinger-féle táblák, melyeket Celtes Konrád fedezett fel a 15. században a benczések tegernseei kolostorában, s barátja nevéről nevezett el. Az egész középkoron át haladásról nem lehet szó. Durva vázlatok készülnek, melyek a korong alakúnak képzelt földet hosszúsági és szélességi vonalak nélkül ábrázolják. Pontosabbá teszi a hely kijelölést és a partirány-meghatározást az iránytű használatba hozatala Flavio Gioja amalfi kereskedő által. A csillagászati helymeghatározás a földrajz-iróknál a 15-ik században kezdett divatba jönni. Bár a 15. és lő-ik században a felfedezésekkel a földrajzi ismeretek jelentékenyen gyarapodtak, s bár voltak olyan emberek, kik egyenesen térképrajzolással foglalkoztak, még mindig Ptolemaeus volt az irányadó. E korban Stofflcr és Werner a testrajzi vetületet tökéletesítették, Merkator pedig a róla nevezett hálózatot a henger-projectió szerint készítette, melyet a tengeri térképeknél még ma is használunk. Beheim Mártonon kívül, ki földgömböt készített, s feltalálója egy astrolabiumnak (csillagtávolság-mérő), talán Dürer Albertet kellene' kiemelnünk, ki térképmetszéssel is foglalkozott. A térképrajzolás tökéletes nem lehetett addig, míg a valóságnak meg nem felelő arányokban állították elő a fokhálózatokat. Csak midőn a szélesség és hosszúság pontos megállapítása után az egyes fokok között tényleges mérések eszközöltettek, lehetett csak pontos térképeket készíteni. A sarkmagasságnak és igy a szélességnek meghatározására a gnomon nevü eszköz szolgált. Egy merőlegesen álló oszlop ez, melynek árnyéka íigyelemmel kísérhető. Az árnyék mint tudjuk, helyét és hosszúságát folyton változtatja; délben midőn a nap legmagasabbra emelkedik, észak felé néz és akkor legrövidebb. Ha a tavaszi vagy őszi nap-éjegyenlőség idején teszszük a megfigyelést, a déli