Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1891

8 ismerjük, vagy számba nem vehetjük'. A görögöknek Homeros, s jóval később Herodotos korában a föld gömbalakjáról még nem volt tudomásuk, bár tagadhatlan, hogy térképeket használtak. Biztos tudomásunk van róla, hogy Anaximander (610 — 546 Kr. e.) rajzolt térképeket. Hekataeus ezeket kijavította, de elvesztek. A Pytbagöros-féle philosophiai iskola észokokkal bizonyította a föld gömbölyűségét, Aristoteles ugyanazt a holdfogyatkozáson érzékileg bizonyította be. Eratosthenes (276 — 196 Kr. e.) már a föld gömbalakjából indul ki, térképet rajzol, mérés által a fok hosszúságát, így a földgolyón húzható legnagyobb kört kiszámítja, s 'ez által a íöld nagyságát megállapítja. Térképén 8 szélességi és 7 délvonalat huz. Födélköre Alexandrián, középső párhuzamos köre Rhoduson megyen keresztül. Ezen vonalak mind egyenközüek voltak. Hypparchus (162—127 K. e.) ugy javította e hálózatot, hogy a délvonalakat a sarkok felé egymáshoz hajlította. Az ó kor népeinek földrajzi ismereteit Strabo (66 Kr. e. — 24 Kr. u.) műveiből ismerjük. 0 utána indult Ptolemaeus Olaudius is, kinek müvei az egész közép koron át kielégítő ismereteket nyújtottak. Hypparchusnak orthographiai (egyenesrajzi) vetületét oly módon javította, hogy az összehajló egyenes délvonalak helyet görbe vonalakat vett fel. A stereographiai (testrajzi) projeotiónak ő a megalapítója. Műveihez később Agathodaemon rendes térképeket rajzolt, melyek között egy összefoglaló térképet is találunk, mely az egész földet ábrázolja. A rómaiaknál csak Kr. e. első században kezdett terjedni a térkép. Ebben és a későbbi századokban általánosak voltak az úgynevezett „itinerariumok" vagyis uti rajzok és jegyzetek. Ezek fokhálózat nélküli rajzok voltak, melyek csak az útirányokat mutatták, és jegyzetek, melyek azokat magyarázták. Eeljegyezvék rajta az utbaeső fontosabb községek ós állomások, tehát a hosszúságban való kiterjedés van jelölve, de hogy szélességben a szomszédos helyek vagy