Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1888
10 úgy akarják elosztatni, hogy kimondják, miszerint a fürtös typusnak elágazási képessége a melléktengelyeken kisebb lenne, mint a milyen a főtengelyé, a cymás typusnál pedig legalább olyan, vagy nagyobb. Azt hiszem ez közeledik már azon definitióhoz, melyet Eichler ad, 1) midőn olyan módon különíti el a fürtös typust a cymástól, hogy szerinte első esetben a főtengelyen meghatározhat!cm számban lépnek fel ágak, míg a másodikban a főtengely ágainak száma rendesen egy vagy kettő, tehát határozott. Amott a tenyészeti erő a főtengely mellékágainak képzésére használtatik fel, míg itt, mert kevés mellékága van a főtengelynek, a tenyészeti erő inkább a mellékágak ujabb ágainak fejlesztésére fordittatik. Drude O. egészen külső megkülönböztetésekkel él a virágzatot illetőleg. 5) A virágzat elágazási módjánál ugyanis épen azok a szabályok érvényesek, melyek a növény száránál és gyökerénél megállapitvák. Itt is felismerhető a monopodialis vagy valódi főtengelvlyel, a sympodiális vagy nem valódi főtengelylyel biró, nemkülönben a dorsiventrális vagy egyoldali elágazási mód. A monopodialis virágzatnál, ha az szabályszerűen fejlődött ki, a főtengely nem végződik virágban, a melléktengelyek a csúcs felé haladó, (akropetál) sorrendben fejlődnek ki, számuk a tenyészeti erőtől függ, tehát határozatlan ; a sympodiális virágzatnál a főtengely növése hamar megszűnik, s növését nem a csúcson, hanem a melléktengelyeken folytatja szintén a tenyészeti erőnek megfelelőleg. S mert a főtengely elágazási képessége megszűnt, azért ezt bizonyos értelemben határozottnak vehetjük. A sympodiális és monopodialis beosztás, mint látjuk, rokonságban áll a már emiitett » határolt« és »határolatlan«, »határozott« és »határozatlan« megkülönböztetési elvekkel. A Guillard által használt centripetal (középpont-kereső,) és centrifugai (középponttól futó) elnevezés is szintén összefüggésbe hozható az előbbiekkel. Ha ugyanis egy monopodialis virágzatból egy függélyesen vetített rajzot készítünk, akkor a főtengely a középpontba esik, s a kép széle felé idősebb virágok állanak, mig befelé a középpont felé ifjabb virágok helyezkednek el, Ha tehát a kor szerint egymásután következő virágokat összekapcsoljuk egy vonallal, egy csavarvonalat kapunk, mely a középpont felé irányul. Nem így a sympodiális virágzatnál. ') V. Ö. Eichl. Bl. (1. 7. k. 33—34. 1. ») Dr. A. Schenfe „Brtanik" t. k. 695. I.
