Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1888

9 de sajátságos alakjánál fogva mégis magára vonja figyelmünket. A gyümölcsburok előlevelekből álló képződmény, mely, mint elnevezése mutatja, nemcsak virágokon, hanem gyümölcsökön is látható. A mogyoró és a nálunk közönséges gesztenye gyümölcsét körülvevő zöld rész cupula. Ugyancsak ilyen eredetű még a tölgy makkjának kupakját képező rész is, csakhogy itt az előlevélnek megfelelő képletek elfásodnak, s a szétterült tengelyrészszel együtt alkotják a gyümölcsburkot. Az előlevelek itt a kupak külső részén jelentkező ripacsok. Ezek volnának azon részek, melyek nem tartoznak szorosan a virághoz, de mert a virágzatban előjönnek, azoknak alakulásánál fontos szerepet játszanak, nem hagyhatók figyelmen kivül akkor, midőn a virágok társulásának, a virágzatok alakulásának törvényeiről akarunk szólani. III. A virágzat általános meghatározásából kiindulva, nem lesz nehéz a különböző virágzatalakok általános meghatározását adni. A virágzatban van egy valódi, vagy látszólagos főtengely, melynek hosszabb vagy rövidebb mellékágai viselik a virágokat olyképen, hogy ezen ágak lomblevelek által nincsenek egymástól elválasztva. Ha most ezen mellékágak fellépését vizsgáljuk, azt találjuk, hogy némely virágzatnál a főtengelyen fölfelé haladva lépnek fel a mellékágak, ugy, hogy az alsó virágok hamarabb nyilnak, mint a felsők. Vannak ismét virágzatok, melyeknél a virágzat főtengelyének vége hoz először virágot, csak azután az alantabb álló ágak. Ez utóbbi esetben a végen álló virágnak elvirágzása által mintegy be van rekesztve a virágzatnak hosszúságban való fejlődése, azért ezt határolt virágzatnak, az előbbit, mert ott nincs feltüntetve a határ, melyen tul a virágzat főtengelye nem növekedhetik, sőt gyakran nem is lép fel a virágzás befejezésekor sem oly végső virág, mely a főtengelyt berekesztené, azért az ilyen virágzatot hatnrnlatlan virágzatnak nevezzük. E beosztással él Leunis,

1) midőn fürtös és cymás virágzatalakokat különböztet meg, az első alatt határolt, második alatt határolatlan virágzatot értve, még inkább Röper, ki egyenesen ez elnevezéseket használja is. A külső alak, vagy elágazás nem lehet mindig irányadó, mert némely több águ cymás virágzat ugy néz ki, mint a fürtösnek némely alakja. Az itt felmerülő kételyt Hofmeister és Sachs l) Leunis. „Synopsis d. Pflanzenkunde" 237-238. I. 1