Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

32 dett kibontakozni az ázsiai szertelenségből, mindenben mértéket tart, mely körét át ne lépje, lianem kedves gyönyörrel töltse el a hallgatók lelkét, vagyis tudatára ébredett a beléje oltott nemes összbangzatnak. Phemios neve a 'f n\

>:

rt szóval rokon, de a hang fogalmán kívül legcsekélyebb kedélvi melegséget sem jelent, a honnan lyrai érzelemre következtethetnénk. Ennek daczára alább bővebben kimutatom, hogy ezen Homerosból ismert énekesnek érzelmi, lyrai dalt kellett énekelni a karok mellett. Egyedül Phemios dalnoknak és Medon hírnöknek kegyelmez meg Odysseus, midőn a háza romlására törő kérőkön boszút áll.

1 auxodíSarco? si[j.í, iS-söc dé fioi év tppsai otp.ac xavxoíac své<puasv.

2 Igv könyörög az aoedus remegve: Odysseus pedig megkönyörül rajta, megtiszteli a költőt, mivel xaxospyÍ7j<; söepysOÍTJ jj.sy' ájxsívojv. (374.) A költők iránt tanúsított ezen tiszteletet jelenti az Odyssea harmadik rhapsodiája,

3 midőn Agamemnon király Trójába indulandó egy énekesre mint komoly emberre és az istenek barátjára bízza gonosz, elvetemült nejét Klytaimnestrát, ki nem fél az istenektől, a költőt egy elhagyatott szigetre viteti, hogy a madarak zsákmánya és eledele legyen. De elvette jutalmát. Mert miként Ikarios leányának, Penelopének dicsősége sohasem fog elmúlni, úgy Tyndareos leánya a dalban gyűlölet tárgya lesz az utókor előtt és szomorú hírt hagy maga után.

4 A harmadik, szintén az Odysseában említett költő, Demodokos vagyis az etymologia szerint a népnek tetsző, kedves, a pliaeakok szigetén Scheriában. Vak volt, de Ílsíor, isteni ós a nép tisztelte ;

s ennek adta az istenség a gyönyörködtető dalt, valahányszor a múzsa dalra ihlette lelkét.

6 A múzsa nagyon szerette Demodokost, olyan tehetséget oltott beléje, hogy ismerje a jót és rosszat és ajándékul adta neki a kedves dalt.

7 Az időt illetőleg, mikor keletkezhettek a mi kérdéses lyrai költeményeink, sötétben tapogatózunk. W. E. Gladstone érinti ezt a kérdést jeles müvében.

8 Kétségen kívül volt idő, mikor a görögök az ital népekkel együtt laktak, talán épen Görögország északi részében. Már pedig az éneket jelentő szók ezen testvér népeknél 1 Od. 22,330—380. — 2 347,348. V. ö. Od. 17.18,19. — 8 267—271.— 4 Od. 24. 194—201.— 5 Od. 8. 28.— 6 Od. 8. 44, 45.— 7 Vergilius Aeneisében az eposi költemények énekesét Creteusnak hivják. (9. 774.) — 8 Horn. Stud. bearb. v. A. Schuster 55. 1. /