Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

25 Hasonló karének olvasható a 26. hymnusban. Artemis, avadászat istennője, a szemérmes szűz, miután nyilazással mulatta magát az árnyas hegyeken, szellős sziklacsúcsokon, kedves testvérének Phoibos Apollonnak nagy házába jő, Delphibe, a gazdag nép közé,

1 hol a múzsákat és a charisokat gyűjti karba. 0 vezeti a kart, a többiek pedig ambróziás hangon dicsérik Latonát. Ezen érvnek élét is eltompítja a «Delphi» szó, mely Homerosnál még Pythónak neveztetik."

2 Annyit azonban mégis mond, hogy a lyrai érzelmek és a lélek nemesebb indulatai a vadászattal, vagyis Artemissel, a ki férfiakkal nem társalkodott, szintén összefér. Az előbbieket megerősíti az Ilias következő helye: ~f

tc, ds •xpa.zös ápyéirpóvv/jt yjpáaax' öcpd-aX|xotaiv íötbv «;i£tá {jisXxo^évTfjatv» áv yopö) 'Áf/xájufcc ipöarjka^ázoo xsXaőei Priamos is hasonlóképen szidja egynémely fiát, hogy mindig tánczolnak: <j;eöaraí t' öp/r^axaí xs y_0p0i~07iírjGiv ápiaxoi.

4 Mily nyomósak ezen érvek, nem akarom eldönteni.. En meg vagyok győződve, hogy a hyporchema épen ugy, mint a paean Apollon tiszteletére már a homerosi időkben virágzott és nem csak eposi, s taglejtésekkel kisért, hanem melikus tartalommal is bírt

5 és a zene kisérte. Ezen kardalokból és a lyrai hyporchemákból, melyeket később Thaletas müveit ki,

u Árion, Alkman, Sterichoros, Epigenes és kővetőinek keze alatt a görög költészet tetőpontjáig, a tragédiáig, vagy — mivel ezen tánczdalok ellentétben a komoly paeanokkal víg természetűek voltak, — a komédiáig emelkedett. Az ember érzelmeinek két nagy mozgatója van: Isten és a világ vagyis inkább Isten és a világ iránti szeretet. Ez a mindkétnemű szeretet Kr. e. ezer évvel bizonyára nagyobb hatálylyal mükö1 15—19. — a íloftoí sv rj-faö-á-fl (Od. 8. 80.) Achilleus még a dodonai Zeusnak, a pelasg istennek áldoz. (II. Ki. 23. stb.) — s II. 16. 181—183. — 4 11. 24. 261. — 5 Müller K. 0. és Donaldson stb. I. 185. 1. — 6 Nicolai stb. I. 112. I.