Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

26 dött, mint napjainkban. Az istenek tiszteletére énekelt legrégibb hymnusról, a paeanról, fönnebb szóltunk. Ha azonban időrendben akarnánk foglalkozni a Homerosnál előforduló melosfajokkal, az istenek után mindjárta természet következnék, sőt bizonyos szempontból azt meg is előzné. l)e én a melikus költemények fajainak felsorolásában azt a sorrendet követtem, liogv először a vallást illető melosfajokat említve fokozatosan azokra tértem át, melyek az istenek tiszteletétől mind jobban és jobban eltávoznak (paean, threnos, hymenseus) és inkább a társadalmi élet vagy a természet felé közelednek (hyporcliema, liuosi dal). A természet szeretetéről vagyis a linosi dalokról szándékom most értekezni (AíXivoc, OitóXíVOc), mely hangulatra legközelebb áll a threnoshoz. A természet, melyet az ember maga körül látott, melynek kebelén mint gyermek szivta az élet első táplálékát, őt az istenekhez emelé föl. Ez a fölséges, véghetetlen és utánozhatatlan természet szolgáltatta az emberi tehetségnek az első tárgyat a költészetre ; és helyes uton jár az emberi elme, mikor ezt a természet-keltette költészetet mondja mindenek fölött elsőnek.

1 Az esztendő részeinek változásai, a mint gyümölcscsel ajándékozzák meg a földművelőt,vagy szigorúbb évszakra változik az idő, vigabb vagy szomorúbb húrt érintettek az ember lelkében; innen önként következik, hogy a természetet dicsőítő ősi dalok is szomorúak vagy vigak voltak, mint a hogy ez Demeter és Dionysos kultuszából világosan kivehető. A szabadabb eszmék és érzelmek körében való szárnyalást azonban a körülmények és az egyeduralom nem engedék kifejlődni, érvényre jutni, ez a politikailag érettebb kornak lön fenntartva. A linosdaltHomeros említi először Achilleus pajzsán'

2 a következő körülmények között: Hephaistos a pajzsra szőlőfürtökkel rakott szép, aranyos szőlőkertet is helyezett, maguk a fürtök feketék voltak ezüst karókkal megtámasztva sorjában. Körülvette fekete árokkal, ólomsövénynyel: egyetlen út vala rajta, melyen a szüretelők jártak, a szüzek és ifjak, fonott kosarakban hordva a mézédes gyümölcsöt: xotatv 8'év [jiaaotai xái? <póp\uyyi foysírj íjj-spósv xtMptCs, )ivov 5' 'J7üö xaXöv asios ksTízaXérj <piovg' xoi dk fáoawzsc á|j.apxr

y •jloXtt^ x'by[x(j) tő mdi axaípovxsc ixovxo. 1 Dr. Hóman Ottó: Közi. atb. 59. 1. — 2 18, 561—572.