Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

20 liúrt Melino, Okeanos leánya adta hozzá. Bár ez nem zárja ki azt a véleményt, hogy Terpandros csak tökéletesítette a már ősidőkből maradt héthúrú cziterát. A kilenez múzsa először Hesiodos Theogoniájában fordul elő,

1 minthogy az Odyssea azon helye,

2 a hol a kilenez múzsáról tesz említést, betoldott, vagyis, a melosnak a homerosi költeményekben még nincs múzsája. Miután összeállította, verővel kezdette pengetni, a hangszer pedig erős hangon szólt. Hermes énekelt, mint vidám ifjú a vendégségen: éneke a saturnusi Zeusról szólt és Maiaról, az ő születéséről, a szolgákról, anyjának házáról, a háromlábú asztalokról és az edényekről a házban. Az elveszett ökrei miatt haragos Apollont Hermes a lanttal bájolta el:

3 bal kezével fogván meg, a húrverővel játszott rajta és hozzá énekelt, a lant pedig zengett keze alatt, Phoibos Apollon mosolygott és örült neki, hogy olyan kedvesen (épaxóv) játszik: a halhatatlan isteneket ós a sötét földet énekelte, hogyan jöttek létre, azután Mnemosynét, a múzsák anyját, hogy születtek a halhatatlan istenek. így tisztelte az isteneket karján (sTttoXsviov) cziterázva. íme, világosan kivehető ebből a lyrai költészet első tárgya és a lyra kezelésének módja. Apollon érzelmeit az ének megindítá lelkében, ötven ökörre méltó ezen mű, úgymond, mert igazán ezen három van együtt: az öröm, a szerelem és a szende álom. Magát a múzsák barátjának vallja Apollon, kiknek a táncz van szívökön, a vidám ének és a fuvolák kellemes zaja. Minthogy szíved, így szól Hermes, mikor a cziterát pengeted, meglágyul, énekelj és az öröm legyen gondjaid tárgya. így énekelve átadta Apollonnak a lyrát,

4 ez pedig a marhák őrizetét bízta reá, s Latono dicső gyermeke felvévén a lyrát «bal kezével», a lantverővel kezdette az éneket és visszatért az Olymposra. így jutott Aj)ollon a lyra birtokába és lett a pborminxnak, a melikus költészetnek istene.

5 A fönnebbiekkel szemben az apolloni hymnus azt mondja, hogy Phoibos már születése óta a czitera istene volt: sívj |j.oi xíilapí; ts <píXr; xai xajj/jróXa xó$a.

f

i Ilyen értelemben használtatik a czitera az II. 3. 54. és az Od. 1. 153. versében. Sokszor azonban magát a játékot és az éneket is 1 56. stb. — 2 24. 60. — !

( 418—506. — 4 Pausanias szerint Hermes először Amphiont tanította meg ezen hangszeren játszani (9, 5, 8.)— 5 II. 1. 603. — 0 131. — Plutarchos Herakleides Pontikos szerint Amphiont mondja a lyra feltalálójának, kit maga atyja Zeus tanított a zenére. (De mus. c.3.)