Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

21 jelenti;

1 a xi^-apiOTÓe szó pedig képességet jelent a cziterán játszani, ilyen képessége volt például Thamyrisnak.

2 Hogy a czitera volt az ős görögöknek első egyszerű hangszere, Platón is elismeri, midőn az államban Apollont Marsyas fölé helyezvén, egyedül ezen zeneeszközt engedi meg az ifjú elméjének kiművelésére, mint a pórnépnek a pásztorsípot.

3 A phorminx valamivel nagyobb volt a cziteránál és a vállra akasztották. Homerosnál ezüst összekötő rúdja van a phorminxnak (Coyóv), milyen például Achilleusé, melyet a zsákmányból tartott meg, mikor Eetionnak, Andromache atyjának városát feldúlta,

4 tehát nem volt görög készítmény. Ilyen kiváló műveket csak a műveltebb keleti népek, vagy isteni kezek készítettek. A £oyóv a phorminxnak két karját kötötte össze, és egy kulcs (xó/.Xovj;) segélyével a húrok (svtspov otóe) felhúzattak.

6 A phorminx kivájt (üres ykcttpopr])

6 vala, zengő (Xíysia),

7 hangját üc/j-nek nevezi Homeros,

8 gyakran ékítményekkel bírt. (rcspixaXXYJÍ, daidakíy].)

9 Rendesen ezen hangszert használták az énekesek (üaidÓG)

1

0 különösen a lakomák alkalmával, mint Acliilleus pajzsán,

1

1 holott a későbbi rhapsodok babérágat tartottak kezökben. Ha a phorminxot nem használták, szögre akasztották fel.

1

2 A fúvó hangszerek Ázsiában voltak inkább használatban. Ezeknek, úgy látszik, az volt eredeti alakja, melyet a pásztorok syrinx név alatt egyenlőtlen nádszálakból alkottak össze. A Hermesre írt liymnus azt mondja, hogy maga Hermes lett volna a syrinx feltalálója azután, a mint a lyrát Apollonnak adta át: más okos művészetet talált fel, a messze hangzó sípnak (aopÍYY<ov) hangját alkotta össze.

1

3 A syrinx helyett Apollon arany pálczát adott Hermesnek s vele a jóslás tehetségét. Említi ezt a hangszert az Ilias 10. rhapsodiája (13) is. Az achivok a véres napi ütközet után elfáradva a lágy álomtól legyőzetve alusznak a hajók mellett, csak Agamemnon, a népek pásztora nem tud aludni; felsóhajt és félelem fogja el, mikor a trójai sík felé tekintve csodálja a tábortüzeket, melyek Ilion előtt égtek, a fuvolák és sípok (a'jpíyy«)v) hangját és az emberek zajongó sokaságait.

1

4 1 II. 13. 731; Od. 8. 248. — 2II. 2. (500. — 8 3. 399. D. — 4 II. 9. 186—188. — 5 Od. 21.406—408. —

6 Od. 8.257. 23. 144. — 7 Od. 8.261.— 8 Od. 17. 261. — 9 II. 1. 683; 9. 186, 187; 24. 63; H.in Ap. 184, 185.— 1

0 Od. 8. 67 ; stb. — 1

1 II. 18. 495. Od. 17. 270. stb. — 1

2 Od. 8. 67. — 1

3 H. in Mere. 511, 512. — Apollod. Bibi. 3, 10, 2. — 1

4 Előfordul az II. 18. 526.