Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

18 Menelaos szomszédjai és mulatoztak. Köztük énekelt az isteni dalnok pengetve a cziterát, két alakos pedig (xuj3iOT7jpe), mikor a dal kezdődött, tánczolt a középen. Ez a hely, melyet Diodoros, byzanti Aristophanes tanítványa, mint betoldottat ki akar hagyni,

1 sem liymenaeust, sem valami bizonyos melosfajt nem említ ugyan, hanem belepillantanunk enged a mennyegzői terembe, hol a vendégek a vőlegény és menyasszony atyjának házában czitera, ének és táncz közben mulatnak. Ehez hasonló hely található alább is.

2 Miután Odysseus a kérőket megölve vérengző munkáját végrehajtotta,

3 maga inti a szolgákat, hogy mossák meg magukat és öltsenek más ruhát a nőcselédekkel egyetemben. Ez megtörténvén, az isteni dalnok tartva a cziterát: év 8é ocpiotv í'|i.spov copas |j.oX7Trfi xs yXuxspyjc xai á;ió|iovoc óp/TjO-jioío.

4 Az édes dalnak és a szép táncznak vágyát ébresztette föl bennök úgy, hogy ha valaki ezen bájos hangokat kívül hallja, azt fogja mondani, hogy lakodalmat tartanak a királyné házában, és hogy Penelope még sem tudta bevárni férje visszatérését. Ebből következik, hogy az Odysseus palotája előtt elhaladók nászdalt hallottak és a hangokból azt következtették, hogy ott menyegzőt tartanak. S hogy ezen véleményemben nem csalódom, onnan is kiviláglik, mert a járó-kelők többször is hallották a czitera hangjait és a tánczolókat, még sem nyilatkoztak úgy, hogy mennyegző van Odysseus palotájában, egyszerűen azért, mert nem hallották, mint most, a mennyegzői dalt. A lyrai költemények ezen fajával kapcsolatosan nagyon is helyén lesz, ha a homerosi művekben előforduló zeneszerekre s azok használatára fordítjuk tekintetünket. A költészeti fajok között a melost lehet legkevésbé elválasztani a zene- és tánczművészettől. Melyik a legrégibb ezen három közül (költészet, zene és táncz), nehéz megmondani, minthogy természetűknél fogva egymástól elválaszthatatlanok, különben a lyrai hatás fog csökkenni. Ezen kívül 1 La líoche, Odyss. I. 63. 1. A. c. — 2 23. 131—136. — 3 Százhuszonketten voltak szolgáikkal egyetemben: száznyolez kérő, tiz szolga. (16. 247—253.) — 4 23.144—145.