Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

7 mény megtartott volna számukra, mintegy tükörben láthatnék belőle ezen kor erkölcsét, belső érzelmeit. De épen, mivel az epos természetével ellenkezik az érzelgősség, és a kedélyvilág s annak nyelve még fejletlen, maradt el a paean szövege. Az epos és lyra akkor fognak együtt szerepelni, mikor már a subjectiv melos ki levén fejlődve, a költészet legfőbb fajában a drámában találkoznak egymással. Azt a physiologiai nehézséget, mely szerint az ember érzelmei az evés után azonnal nem ébrednek dalra, mikor inkább nyugalomra van szüksége, elhárította egy másik körülmény: a bor emelte dalrakész hangulatig kedélyöket. Ezen kívül a vallásos szertartás, a dögvész elhárításának czélja és a közelgő éj intette az achivokat, hogy a messzelövő Apollont azonnal evés után énekkel engeszteljék ki: ofvoc yáp ávióyei 7jXsóc, 6c, t' átpÉTjxs iroXó<ppová írsp fxáX' aeioái, xai iV áxaXóv ysXáaat xai t' óp^Yjaoiafrai áv/jxs.

1 A paean egy másik faja az Ilias huszonkettedik rhapsodiájában található :

2 VÜV aj' asíSovtsc XAI^ova, xoöpoi' Ayauöv, vvjuaiv ITÍ!. "[kctcpop'yai vstójxs&a, xóvös o' ayío^sv. yjpájis^a [xéya xüSo? s-jrécpvojxív "Exzopa diov, (p Tp(t)sc xaxá áaxu ftsíp (oc so/sxotovxo. Achilleust, kit meg nem lágyítottak Agamemnon tömérdek ajándékai, sem Odysseus vagy Phoinix nyájas beszéde, sem Meleagros gyászos végzete, azt meggyőzte a szeretet barátja Patroklos iránt ;

3 otpSTCtai [xév rs rppévsc éo9-Xd>v.

4 A trójaiak már-már felgyújtják a görögök hajóit. Patroklos Aclxilleusnél annak fegyvereiért könyörög, Achilleus végre átengedi. Ez felöltve a fegyvereket myrmidonjaival mint a ragadozó farkas rohan a trójaiakra, a halálba: Patroklos elesik Hektor fegyvere alatt. Erre a bosszút lihegő Achilleus leteszi a lantot, melyet azelőtt pengetni szokott ülve Patroklos 1 Od. 14. 463—465. — Dr. C. Fr. Nágelsbach ezen pyeanról a következőket irja: Der Narne (paean) bezeichnet alsó noch keineswegs ein apollinarisches Festlied, einen Paan in engstem Sirm, sondern scheint Gattungsausdruck für jedes festlicbe Freudeulied. (Anmerk. z. 11. Nürnberg. 1850. I. 103. 1.) — a 391—394. — 3 19. 65—68. — 1 15. 203.