Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1885

— 28 — Hogy a kigyóméreg által okozott betegség megtámadja a tüdőt is, igazolja ezen ozólból keresztülvitt vizsgálat eredménye. Fontana két viperának a méregváladékát ugyanannyi vizzel összekeverve befecskendezte egy nagyobb tengeri nyúlnak egyik nagyobb üterébe. A mint a méreg az ütérben megkezdte működését, az állat borzasztóan fölordított, kiszabadította magát és néhány pillanat múlva kimúlt. Bonczolás után kitűnt, hogy a vér megaludt és fekete volt, a folyékony rész a vértestecskéktől külön vált, a tűdön kékes Joltok látszottak, melyekből érintésre levegő nyomult ki. Az is érdekes kísérlete Fontanának, melylyel kimutatta, hogy a mérgezési tünetek elmaradnak, ha a megmart rész a marás után lehető gyorsan eltávolíttatik. E czélból egy viperának a méregfogait leölés után rögtön mélyen benyomta egy galambnak a czombjába, aztán a mirigyre alkalmazott nyomással a mérget az izmok közé szorította, aztán a czombot hirtelen (legföllebb 2 másodpercz múlva) keresztül metszette úgy, hogy a megsebzett rósz a testtől el volt választva. Sem a sebben sem a testben a mérgezésnek semmi nyoma sem volt, még a czombbau maradt vér sem szenvedett változást. Hasonló eredményre jutott akkor is, midőn hasonló eljárás után a czombot nem választotta el a testtől hanem csak az izmokat metszette be körös-körül egész a csontig. Hogy a kigyóméreg megtartja veszélyes tulajdonságát még az állat halála után is, számtalan kísérlet bizonyítja. Ha például a vipera fejét levágjuk, a fölegyenesített méregfogakat valamely kisebb állat testébe mélyítjük és a méregmirigyekre nyomást gyakorlunk, hogy kellő mennyiségű méreg jusson a sebbe; az állata mérgezés tünetei közt fog kimúlni. Ily sebesítés következtében verebek 5—8. galambok 8 — 12 perez múlva megszűnnek élni. A kigyóméreg hatása továbbá függ bizonyos körülményektől, milyenek: a maró állat egyéni tulajdonságai, dispositioja, a megmart individuum véralkata, a megmart testrész helyzete stb. függ végre külső körülményektől is. Altalános a nézet, hogy ugyanazon körülmények között minél nagyobb és minél öregebb az ugyanazon fajhoz tartozók közt valamely kigyó, annál nagyobb mérgének a hatása; a fajkülönbség szintén befolyásolja a marás következményét; vannak veszélyesebb és kevésbbé veszélyes mérges kigyók; a veszélyesebb mérges kígyóknak megkülönböztetése fajok szerint általánosan ismert dolog. A méreg hatásának függését az egyéni dispositiotól eléggé bizonyítják azon szomorú tapasztalatok, melyeknek eredményét a következőbe foglalhatni össze: minél ingereltebb, minél dühösebb az állat, midőn mar, annál gyorsabban következik be a