Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1885

- 27 — bemélyítette a méregfogait; a megmart, melynek sebeiben a vért és mérget tisztán lehetett látni, adta ugyan jeleit heves fájdalmainak, de betegség nem mutatkozott rajta. 36 óra múlva leölte és fölbonczolta, a sebek az izmokon keresztül egész a belekig hatoltak, de mást, mint gyenge gyuladást nem okoztak. Egy másik esetben pedig két vipera mart meg egy harmadikat, a méregfogak nemcsak, hogy behatoltak a vipera testébe, hanem az ejtett sebek oly mélyek, a marások oly hevesek valának, hogy az egyiknek méregfoga a sebben maradt, a megmart állat ennek daczára egészséges volt ós a következő napon egyszeri marásra megölt egy kisebb állatot. Ezt is megölte Fontana és fölbonczolta, sebeit ép oly gyenge gyuladásban találta, mint az előbbi esetben. Sőt önmagára sincs hatása a maró egyén mérgének. Fölingerelt és dühbe hozott kígyók gyakran önmagukat marják meg testök hátsó részén a nélkül, hogy e miatt mérgezés állna be. De ha a megmart egyén más fajbeli, mint a maró, a méreg hatása épen oly föltűnő módon nyilvánul, mint más állatokon: a megmart mérgezési tünetek közt hal el; a csörgőkígyó a kisebb mérges kígyókat marásával megöli és aztán meg is eszi. Egy fogságba jutott csörgőkígyó a homoki Viperát, mely vele egy kalitkában volt, megmarta és, miután ez a mérgezés következtében kimúlt, minden tétovázás nélkül fölfalta. Más esetben be sem várta a megmart állat halálát, hanem elnyelte, mihelyt beállt a niéregokozta zsibbadás. Megemlítendőnek tartom még azt, hogy némely emlősök, mint pl. a sündisznó, görény ós némely madarak eddig még föl nem derített módon daczolni képesek a kigyóméreg hatásával. A méreg hatásának veszélyes voltát néha már a marás által okozott sebből előtörő vér is mutatja; tapasztalták ugyanis, hogy némely állatoknál a sebből azonnal a marás után kékesfekete, másoknál vörös vér tör ki. mely színét azontúl is megtartja : az első esetben sokkal nagyobb a veszély, mint a másodikban. Néha pedig a vérrel együtt a bevitt méreganyag is kijön a sebből, ilyenkor vagy épen nem vagy csak igen ritkán következik be a halál. Annak kipuhatolására, vájjon a kigyóméregtől szenvednek-e az agy-, gerincz-. velő- és az idegek, Fontana számos kísérletezéseket tett békákon és tengeri nyulakon (Lepus euniculus) és azon tapasztalatokra jutott hogy sem az agy- és gerinczvelőn, sem az idegeken a mérgezésnek nyomát sem láthatni, és hogy ezen szervek épen nem képesek a kigyóméreg által előidezett betegséget tovább vezetni.