Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

— 20 — hasonlóságaikat. íme egy finn mondat: »Anna kiitta köyhán midim, IsöyhMle on lammin kanra « Ez magyarul annyit tesz:»Adj kezet a szegént/ embernek, a szegénynek meleg marka van.« A két mondat között ugyancsak nehéz hasonlatosságot fölfedezni. A tudósok azomban azt tapasztalták, hogy a nyelvek egyes szókhoz kiváló szívóssággal ragaszkodnak, s egyes sajátságaikat a legnagyobb változások közepette is megtartják. Ezekből állították tehát össze a rokon nyelvek eriteriumait (ismertető jeleit). Ezen eriteriumok szótáriakra és nyelvtaniakra oszlanak. A szótári eriteriumok a következők: a rokon nyelvekben hasonlók 1) a számnevek; 2) a viszonyszók; 3) az emberi test és természeti tárgyak nevei; 4) az élet működését kifejező szók (pl. szül, emik. él, eszik, iszik, sat.); 5) a nemet és rokonságot kifejező szók; 6) a kezdetleges foglalatosságokra és műveltségre vonatkozó szók; 7) a képzők és a ragok. Mindenek felett azomban lisztában kell lenni a rokon nyelvek hangtanával. Mert a hangbeli változás sokszor annyira elűtőkké teszi az eredetileg egyazon szókat, hogy csak a hangtörvények ismerete ulán látjuk át, hogy az olyan szók egykor azonosak voltak.

7) Ezen és sok más nyelvtani (lásd alább) eriteriumok segítségével állapították meg a fönternlitett árja rokonságot; ezek utján körvonalozlák szabatosabban a sémi rokonságot, melynek tagjai: a zsidó, az arabs (legalább bizonyos időtől kezdve), a chald, araméi, phoeniciai sat. nyelvek; ezek utján ismertek föl sok egyéb nyelvet bizonyos családokba tartozókul. Végre ezek utján igyekeztek egy nagy rokonság, az úgynevezett ural-altáji vagy turáni nyelvtörzs tagjait megállapítani. Az a tudomány, nielv a nyelvek rokonságát megállapítja, mely tehát a nyelvek egymáshoz való viszonyát, és az egyes nyelveken belül a nyelvtünemények okait fürkészi, összehasonlító nyelvtudománynak neveztetik.*) Hazája Németország, mely egyszersmind a legnagyobb nyelvészeket szülte. Manap, bár még folyton sok előítélettel kell küzdenie, óriási virágzó tudományszak, melynek minden polgárosult államban akad müvelője. Minket itt az összehasonlító nyelvészetnek ágai közöl csak az ural-altáji (turáni) érdekel. Ez is Németországból indult ki. Kezdeményezője és egyik legnagyobb coriphaeusa Schott Vilmos, berlini egyetemi tanár (sz. 1807. 1838 óta tanár). Első műve: Versuch über die tartarischen Sprachen«, 1836-ban jelent meg, s azóta szinte szakadatlan sorban következtek művei. Nyomába nem sokára sok más tudós hágott. Ragyogó neveik itt: Castrén, ') V. ö. Hunfalvi/ Pál, A vogtii föld ín nép, 259 s kk. II. *) Egguv-liartal, Bevezetés az összehasonlító nyelvtanba, 2. 1.