Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

— 21 — AhlqnisKellgrén, Wiednnann, Dont/er, Boller — Hunfalvy és Eudenz. Hunfalvy Pál, — fölveszsziik az elejtett fonalat — a tudományos külföld és Reguly tanítványa. Született 1810-ben, és eredetileg jogász. Hogy nyelvészeti tanulmányokat is űzött, kitűnt 1851. jan. 18, midőn merészen és nyíltan hirdeté az akadémiában, mennyire vagyunk hátra maradva a nyelvészet terén. Kiemelé, hogy a többi európai népek a nyelvészet minden ágában, még az ui al-altajiban is hatalmasan mozognak. »t'edig ezen utóbbiban nekünk kellene megragadnunk a vezérséget, külómben gyáva tehetet Unség fölötti szégyent vallunk. «

9) S Hunfalvy nem volt puszta ideolog. Óriási munkásságot lejtett ki, lelkesült és fáradott, és egymást érték kisebb-nagyobb értekezései. Sok előítélettel kellett szembeszállania. Ue még a harcz folyamán meglett az a vigasztalása, hogy lelkes ifjak csoportosultak körülötte. Az ügy, melyért küzdött, diadalt aratott, s az ő eszméi sokáig domináltak nyelvtudományunkon. Hunfalvy nyelvészeti munkálkodását két korszakra lehet osztani. Az elsőt viták és alapvető munkálatok töltik ki, s ekkor Hunfalvy még nincs teljesen tisztában a magyar nyelv hovátartozandóságával. A másodikban, - mely körülbelül 1862-vel kezdődik, Hunfalvy határozottan kijelöli hazai nyelvünk helyét az ugor rokonságban. Első felszó'alása után Hunfalvy szüntelenül ismerteti a külföldi nyelvészeti mozgalmakat, s kifejti az összehasonlítás elveit. Utal arra, hogy egy nyelv sem ismerhető teljesen önmaga által, hanem hogy erre nézve szükséges ismerni a rokon nyelveket; csak ezek juttatnak bennünket hazai nyelvünk múltjának s régmúltjának felderítésére. Hunfalvy megvallja, hogy először csüggedés szállotta meg, midőn a finn grammatikát lapozgatta, mert az a nyelv teljesen idegenszerűnek tűnik fel-előtte, s eszébe jut, hogy mindazok, kik addig a magyar nyelvrokonsághoz hozzászőlottak, nem ösmerték a hasonlításaik körébe vont nyelveket.'") Mindazáltal tovább folytatja tanulmányait s török és finn szókat hasonlítgat ös~ze magyarokkal. 1854-ben azt vallja, hogy igen nehéz eldönteni, melyik csoportba tartozik a magyar nyelv inkább, a finnhez-e, vagy a törökhöz; s azért közvetítő magyar nyelvosztályt vesz fel.") 1855-ben török, magyar és finn szók egybehasonlitását nyújtja, s evvel kapcsolatban a magyar nyelvészet eddigi történetét.") 1856-tól kezdve a »Magyar nyelvészet« czimü folyóiratot ") L. Uj Magyar Mnseum II. kötet. '") Die uugarische Sprachwissenachaft, 98. I. ") L. Uj Magyar Museum, 1854. 1. „Altáji nyelvészeti mozgalmak a kjüíöldön", 331. és kk. 11. ") L. Uj Magyar Museum 1855. II. 61. 91. 191. 337. 11.