Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

- Úi Vámbéry műye nagy feltűnést keltett. A könyv gyönyörűen van irva, s a benne hirdetett rokonság kedvesebb a közönség előtt az ugor rokonságnál. Részben lelkesedve üdvözölték hát Vámbéry könyvét. Mások megtámadták, s különösen Hunfalvi/, Budenz, Szinnyei, Munkácsi és Barna Ferdinánd. Ugy látszik, nem becsülték elég nagyra az ellenfélt, különösen nem Barna, midőn mondja: »Hogy Vámbéry nyelvészeti ismereteinket bármi kis részben gazdagította, s különösen az összehasonlító nyelvészetet előbbre vitte volna, vajmi kis részben mondhatjuk el.«

2

7) A jövő ki fogja deríteni, hogy a török háborúban — igy nevezte Budenz — ki lesz a győztes? Bizton hiszszíik, hogy Budenz. De talán az is ki fog tűnni, hogy ő sem volt ment az egyoldalúságtól. Annak a pompás épületnek, melyet ő emelt, hézagait kitölteni, s igy az épületet teljessé tenni, talán éppen Vámbéry hivatása. A nagy közönség kevéssé vesz tudomást nyelvészeti mozgalalmainkról. Sokszor valósággal elriasztó részvéttelenséget lehet találni ebben az irányban. Talán jó lenne kissé emészthetőbben beszéllni az ugor nyelvészeknek a művelt közönséggel. Teljes népszerűsítés itt lehetetlen; de a lehető népszerűsítés csak haszonnal járhat. Akkor talán nem lehetne hallani ily nézeteket: a magyar nyelv rokontalan, a magyar nyelvben van a legkevesebb idegen sző, sat. sat. Íme még egy példa Az idei » Zalai Tanügy« egyik januári számában valaki azt mondotta: »Nincs átlátszóbb nyelv a magyarnál, ha szittya akar maradni.« Vájjon minő az a szittya nyelv és hol maradt az tön? S ilyen nézetet hányat lehet hallani! Ezen értekezés czélja tulajdonképen nem egyéb, mint némileg hozzájárulni nyelvészeti mozgalmaink ismertetéséhez. Fájdalom, a programmi értekezéseket nem igen szokták elolvasni. De ha csak egy pár emberben sikerült-ama mozgalmak iránt érdeket keltenem, ugy bőven vagyok jutalmazva. '•) Hamu bírálata VámliAry niíívériíí, 9. 1.