Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

III. A finn-ugor rokonság. ,,Die Ungarn möpliten, wie bekannt aus Nationalstolz die<e Venvamltscháff niclit ailerkennen. — Wir können uns darüber nicht wnndern, denn ancli nnser .eigenés Gefülil will síeli empören bei dem (íedanken. d iss Lappén nnd Samojeden nnsere Blutsverwandte sind.... Aber es sei r.nser Trost, dass docli ein jeder der Sohn seiner Handlnngen ist, und jeder wahrhafte nnd wirklielie Adet selbstorwnrben sein mnss." Castrén.') Bármi legyen az eredménye a török hMorimal-, rokonságunkból a finn-ugorokat teljesen kitagadni soha sem sikerülhet. Ha tehát e részről biztosak vagyunk, illik e rokonságot egyes tagjaiban bővebben szemügyre vennünk. Első sorban a finnek érdekelnek bennünket. Nem mintha valamennyi között a legközelebb állnának hozzánk, hanem mivel a legműveltebbek. A magyar tudományegyetemen különösen a finn nyelvre fordiltátik nagy súly, mert több kifejlett dialectusa van, hangtani sajátságai kiválóan érdekessé teszik, kitűnően conservált nyelv, legkönnyebben hozzáférhető és folyton nagyobbodó irodalommal bir. A finnek országa — Finnland, vagy az »ezer tó országa« — Oroszországhoz tartozik és nagyfejedelemség Partjait két felül két tengeröböl, a finn és a bottniai, vize mossa, mig nyugaton, északon és keleten Svéd- Norvég- és Oroszország határolja. Területe 6,800 • mfd (375,000 • kilóm.) Lakosainak ' száma 1870-ben 2,028,021 volt. vagyis 1 [J kilomre esett 5 lakos. Az uralkodó vallás a lutheránus, melyet 1,952,421 lélek váll. A lakosság 90"|„-a finn nemzetiségű, körülbelül 10"|

o-a svéd; van ezenkívül kevés orosz, német, czigánv, lapp és zsidó (kik nem bírnak polgárjoggal). Finnország egyenetlen talajú ország,de azért nem éppen hegyes. Legmagasabb hegye északon a Hnldisnk (1258 méter), délen a Tiirisrrfaa (221 méter). Vízben rendkívüli bősége van, úgyhogy e tekintetben egy ország sem vetekedhelik vele egész Európában. Vízrendszere nagyon sajátságos. 011 a forrás vize először tavat képez, ez a tó lefolyik egy másik, mélyebben fekvő tóba, ez megint egy harmadikba, negyedikbe... tizedikbe, mig végre folyóvá ') Hunfalvy Pál, „Aliáji nyelvészeti mozgalmak a külföldön." l'j Magyar Musenm, 1854. I. 331. kk. 11.