Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

rriányözandj&k. t

9) Mindén ellenkezés melle!f. i.-<

! — réttiényé'

1 feíjéstilt. A heves éllénzéé mutatja, hogy Demóiifetratíöfk átaláhós figyelmet gerjesztett az ugor rokonság' iránt. Egyelőre ék Lís nagy haszon volt. S nemsokára találkoztak ér(elmesehb"éá elto'&űlaílahabb hazafiak is. kik a Démonstratiót kellőleg méHáriyölni' tudták. Ilyen férfiú mindenek felett Pray. a jelfes t'ÖrténétirŐ.

;'Ö-élőbh ellene mondott vala a finn-ugor rokonságnak, a maftijáf Sajnovi'cs bizonyítására azomban a mellett foglált áHást. Ezen kivi'il néhány régebbi tudós nyomán, Pray török és mongol hasonlóságokra is utalt nyelvünkben. Igyekszik hihetővé tenni a

j finnek, magyarok, hónok és avarok összetartozandóságát. Szerinte, legalább a finnekkel való rokonságunkra nézve nem támadhat többé kétség.

3 °) ' A finn-ugor nyelvészetben e korban leginkább kitűnnek: Schlözer. Gyarmathy és Révai. Schlözer Ágost Lajos német történetíró volt, ki „Allgemeine Nordische Geschichte" czimü művében először jelölte ki (1771) teljes szabatossággal a magyarok rokonait. Strahlenberg kihagyta vala a lappot és a szirjént és hozzá vette a barabai nyelveket; Fischer pedig a csuvast is ugor nyelvnek tartotta. A finn-ugor vagy egyszerűen wjor rokonság 12 tagból áll, melyek : lappok, finnek, észtek, livek, szűrjenek, permiek, vogul ok, vótok (votjákok), cseremiszek, mordmnelt (mordvaiak), kondaialt (osztjákok). magyarok. Ez a tétel manap is áll. Ezenkívül: Schlözer mondotta ki először határozottan, hogy a csuvas nyelő török nyele ; s azt a tételt, hogy a magyar nyelv leginkább a vogul-osztjákhoz hasonlít, nagyobbszámú szóhasonlitással bizonyította be. ,.Ha leheteli tájékoztató munka abban az időben." úgymond Hunfalvy Pál. „Schlözeré volt az : s ha valamely munka vizsgálásra, tanulásra ösztönözhetett; akkor bizonyosan Schlözer Egyetemes éjszaki történetei ösztönöztek arra. S ugylátszik vala. majdnem az európai tudomány egyik főkérdésévé vált a magyarok eredete és nyelvbeli rokonsága."

3

1) Egymás után jelentek vala meg Fischer, Sajnovics és Schlözer munkái: hazánkban azomban nem támadt olvatén mozgalom, mely a magyar tudománynak uj tért szerzett, volna, akár a történelem, akár a nyelvészet terén. Nagysokára Gyarmathy Sámuel (1799), s az is Németországban. arra vállalkozott, hogy a magyar nyelvnek a finn-ugor nyelvekkel való rokonságát grammatikailag megbizonyítsa. E végett összehasonlította a magyar nyelvet a svéd-lappal,, iinnel. észttel. ,,

J) Az előszóban így szól : „quibus omnibus ita nie spero 'emunstratunun idem rsse idioma Ungarornm et Lappomnu, ut de hoc nemo Eruditorum, qui liaec mea légérit; porro dubitaturus sit." /'. Hunfalvy, lJie ungariselie Sprachwissensehaít, 1. 3') hunfalvy Pál, A vogul föld és nép, lü. 1.